Hát, hogy is kezdjem. Ivettnek ruhát keresni..egy szörnyű tortúra!
Komolyan!” Nem ez túl kék, jaj az még túlságosan világos! Juj, a hideg
is kiráz! Mivel egy mugliárvaházban nőttem fel megtanítottak varrni!
Ivettnek éppen anyagot kerestünk a ládámban. Persze varázslással
fogok varrni, ez már nyáron is így ment! Az én ruhám, mélyzöld volt,
Ivett pedig, nagy nehezen kiválasztott egy mélybordó színű selyemhez
hasonló anyagot, amiből elkészül a ruhája. Most is épp ezen dolgozom.
Ránézek az órára. Jesszusom 5 óra tíz! Felugrok, és félbehagyom a
ruhát. Leviharzok a lépcsőn és kifutok a mardekár klubbhelyiségéből.
Mire a terembe érek már negyed is elmúlt.
-Késtél!- hallom a szemrehányást.
-Igen, bocsánat, de maga meg a múlt héten Hawai-on volt talán hogy
nem jött el?- hangom súlyosan súrolja a határt.
- Parker ha nem is vette észre én a múlt héten itt voltam!- mondja, s
arcán alig látszik még az a bizonyos kárörvendős vigyor. Én értetlenül
nézek rá. És ekkor rám támad. De rendesen, úgy, mint régen. Az első
ütés során elesek. Nem számítottam arra, hogy nekem támad.
Fölémhajol, megfogja mindkét karomat és felállít, majd lekever egy.
Jönne a másik, de a kezemmel megállítom. Belenézek azokba a
mélyfekete szemekbe, amiben valamiféle elégedettség tükröződik, de
ez nem biztos.
- Nem vitte túlzásba a gyakorlást!- sziszegi szemrehányóan. Nem
válaszolok, mert részben igaza van nem edzettem komolyan, csak
felületesen. Így hát elkezdtünk harcolni. Hát igen nem egyszerű. Szinte
minden második lépésemet kiszámítja, és elhárítja. Nem tudom, mióta
edzünk, de már minden porcikám kezd tiltakozni, már alig látok a
fáradtságtól. Elhátrálok, ránézek. Ő is fáradt de nem annyira. Teszek
mégegy lépést de, a szeme pillantása meg mindig őt figyeli. Nem szól,
kicsit elgondolkozik. Én csak nézem, majd leülök a padlóra,
törökülésben. Furcsán néz rám. Nem értem miért.
- Sokat fejlődtél, ehhez kétség sem fér, de nem a legjobb.  Este 11-kor
légy az erdő szélén, a vadőrháznál. – kicsit furcsán, kérdőn nézek rá.
Erre ő- Vadászni megyünk. Dumbledore prof. bűbája nem tartja vissza
a vámpírokat, de érzékeljük, ha betörnek.
Azzal elindul az ajtó felé. Hirtelen megszólalok, olyan dolgok jönnek ki a
számon, hogy még én sem értem.
- Megéri?- megpördül a tengelye körül. Furcsán néz rám. Nem ért.
- Micsoda?
- Hát ez.

- Sajnálom de nem értem magát.- majd elindul kifele.
- Majd egyszer megérti.- felelem halkan, de tudom hogy hallja. Keze
már a kilincsen. Hátrafordul, s a szemembe néz. Mintha olvasni akarna,
de nem tudom mire kíváncsi. Szédülni kezdek, és mint egy álom pereg
le előttem egy jelenet. A parton álltam és egy fiúval beszélgetek.
Ricsivel. Ő mugli, és árvaházbeli. Meg akar csókolni, de pofonvágóm. Ő
erre ellök, fölémhajol, és újra próbálkozik, én sikítozom, majd lerúgom,
elkezdek futni, és egyszerre hallom a hangját.
-Ne fuss, el úgy mégis hová szaladsz. Nem menekülsz, egyszer
megszerezlek, és nem bújsz ki hisz szeretsz. Mindenki ezt mondja, te
egy álnok kis nőszemély most mi bajod? – Utolér ellök, és újra és újra,
arcomon könnycseppek, peregnek, eltolom magamtól. Nem tudok
küzdeni, akkor ugyanis gyenge voltam. Nem tudtam mitől. Hirtelen
eltűnik a kép, és újra Pitont látom.
-Ez meg mi volt. - szavait nem hallom, csak a szájával formázza. Igen,
idén nyáron történt, de semmi kedvem beszélni róla.
- Miért nem küzdöttél? Hiszen….
- Mi, harcoljak egy olyan fiú ellen, akivel jártam, és ráadásul beteg
voltam egy hétig mielőtt ez megtörtént volna. Ja és csak mellékesen
maga mi a fenét képzel????????- ugrok fel teszek felé pár lépést, és
már nem érdekelnek a szabályok.
- Mégis ki maga, és mi a fenét csinált ehhez nincs joga!!!!!!- ordítom
magamból kikelve, és olyan dolgokat vágok hozzá, amit utólag
megbánok.
- Soha egy szót nem szól, hogy hogy viselkedjek egyátalán nem dicsér
meg, szinte uralkodik föllötem, állandóan parancsolgat, mit képzel mi
maga, de ne ne válaszoljon, maga egy gerinctelen alak, szívtelen még
azt a tiszteletet sem érdemli, meg amit Dumbledoretól kap. Igen
ezeket, a szavakat megbánom még egyszer, ezt már most érzem.
Kirohanok, nem várom meg a reakcióját.  MÉGIS MI A FRANCOT
CSINÁLTAM??? Eddig ezek nem izgattak, nem fájtak a Ricsitől kapott
sebek, de most mégis olyan furcsa, mintha ezt takarni akarnám, de
azok, amiket hozzávágtam, mit tettem, mi van velem, nem értek
semmit, mi történik velem????