- Mennyire elégedett a Harry Potter és a Titkok Kamrájával?

Elégedett vagyok. Eddig szinte mindenki, aki látta, azt mondja, jobban tetszett neki, mint az első rész. Ez is volt a célunk: kicsit jobb második részt készíteni, kicsit magasabbra tenni a lécet. Muszáj volt, nem adhatjuk a közönségnek kétszer teljesen ugyanazt az élményt.

- Elmondaná, hogy konkrétan miken akartak javítani?

Például a vizuális effekteken. Az első részben is rendben voltak, de csak három hónapunk jutott rájuk. Most minden díszletet időben megépítettünk, és az összes vizuális effektet tartalmazó jelenetet időben leforgattuk. Ezúttal nyolc-kilenc hónapunk, azaz közel háromszor annyi időnk volt rá, hogy a vizuális effekteket szervesebben beépítsük a filmbe. Különösen a kviddicsnél éreztem, hogy a figurákat másodszorra mindenképpen jobban bele kellene illesztenünk az akcióba. Azt akartam, hogy az egész gyorsabb, egy kicsit erőszakosabb és izgalmasabb legyen. Sokat javítottunk a komputeres animáción, és nem lényegtelen, hogy a kviddicsmeccsen az Industrial Light and Magicnél dolgoztak, méghozzá nagyszerű eredménnyel.

- Milyen filmezés- és világítástechnikát használtak, hogy a film sötétebbnek látsszon és nagyobb feszültséget keltsen?

Azért akartuk, hogy a film egy fokkal baljósabb hangulatú és félelmetesebb legyen, mert maga a könyv is ilyen. Sokkal többször levettük a kamerát az állványról, és így a kamera folyamatosan mozgásban lehetett, ez pedig izgalmasabbá tette a látványt, szabadságot adott. Azt mondtam a kameramannak, szeretném, ha úgy tűnne, hogy a Baziliskus átmegy a falakon, az utolsó baziliskusos jelenetet pedig a Baziliskus nézőpontjából vettük fel, amitől az egész sokkal rémisztőbb és vérfagyasztóbb.

- Kipróbálná a digitális filmezést?

Talán majd egyszer. Úgy látom, a digitális technológiával egyelőre még nem lehet olyan tökéletes eredményt produkálni, mint a hagyományos filmezéssel. A hagyományos film, a másodpercenkénti 24 képkocka olyan élményt nyújt, amilyet a digitális technika nem tud. Sok filmben egyelőre azonnal ki lehet szúrni, hogy a színészek kék vászon előtt mozogtak, és utána tették be a teljes hátteret. A digitális effektusok fantasztikusak, de akkor működnek igazán, ha valóságos dolgokkal együtt használják őket.

- Nagyobb nyomás nehezedett most önökre?

Ami azt illeti, kisebb; szabadabb légkörben, vidámabban dolgoztunk, legalábbis én így éreztem. Az első film jól teljesített a mozipénztárakban, tetszett a rajongóknak, J.K. Rowlingnak és a stúdiónak is, így a Titkok Kamrájánál jobban mertünk improvizálni. Ismét teljes elánnal vetettem bele magam a munkába, mert, mint mondtam, azt akartam, hogy az új film még jobb legyen, mint az előző. Sokat számított, hogy a gyerekszínészek is lényegesen magabiztosabbak lettek. Úgy éreztem, így olyasmikbe is belevághatunk, amikbe az első résznél nem mertem volna.
De élvezetesebb volt a munka azért is, mert míg az első részben szükség volt egy 45 perces felvezetésre, itt rögtön a történet közepébe vághattunk. A könyv egyes jeleneteit is szabadabban ki mertük bővíteni, a pókos és a baziliskusos jelenetek például hosszabbak. J. K. Rowling nem bánta, sőt izgatottan várta ezeket a részeket, mert tudja, hogy az irodalom és a film között különbség van.
A forgatás persze időigényes volt, Daniel számára nem kis nehézséget jelentett, hogy a különböző lények valójában nem voltak ott. Dobby például nem létezett, Daniel egy bot végén levő zöld gömbhöz beszélt, de mégis olyan kitűnően oldotta meg a feladatot, hogy az animátorok azt mondták, nála kétszer idősebb színészek sem tudnak ennyire összpontosítani.

- Most, hogy befejezték a filmet, nem érzi úgy, hogy túl hosszú lesz a gyerekeknek?

Amikor először vetítek le egy filmet, amikor megmutatjuk a film nyers változatát a tesztközönségnek, kiderül, túl hosszú-e. Amikor levetítettük a Harry Potter és a Titkok Kamráját Chicagóban, láttam, hogy néhány gyerek kiment vécére, de rohantak vissza, nehogy valamiről lemaradjanak. Egyébként határozottan úgy érzem, hogy a mostani rész pergőbb, ugyanakkor az, hogy a gyerekek falják és az utolsó betűig elolvassák a 750 oldalas Harry Potter és a Tűz Serlegét, azt bizonyítja, hogy nem zavarja őket a hosszúság.

- Hogyan jellemezné a kapcsolatát Daniellel?

Azt mondanám, félig az apja, félig a testvére vagyok. Hasonló a humorunk, mindketten szeretjük a zenét, és szeretünk filmekről beszélgetni. Úgy érzem, felelősséggel tartozom érte, fontos számomra a jövője. Szeretném, ha sikerülne a legjobb utat kiválasztania. Megvan rá minden esélye, hogy kiváló rendező vagy író legyen belőle. Még sosem találkoztam olyan gyerekszínésszel, aki ennyire rajongott volna a filmekért, habzsolja őket, és rengeteget olvas is róluk. Nem túlzás azt állítani, hogy Daniel lehet a következő Ron Howard vagy Jodie Foster. Azt hiszem, a színészetet is folytatni fogja. Filmről filmre fejlődik színészként, ezért biztos, hogy más szerepeket is ajánlanak majd neki. Mindenképpen ígéretes jövő áll előtte, bármilyen pályát választ is.

- Másodszorra más volt a gyerekekkel dolgozni?

Nem szabad elfelejteni, hogy Emma és Rupert a Bölcsek Köve előtt sosem szerepeltek még filmben, így a forgatás első két hetében valósággal megbénította őket a tudat, hogy kamerák irányulnak rájuk, és 150 ember veszi őket körül. Nyolcszor-kilencszer is meg kellett ismételni egy-egy felvételt, hogy igazán jó legyen. Most viszont már a második-harmadik próbálkozásra meg tudtam valósítani velük, amit akartam. Jobb lett a teljesítményük, nőtt az önbizalmuk, el merték mondani a saját ötleteiket, és ennek köszönhetően együttműködőbb légkör alakult ki.

- És milyen volt az angol színészekkel dolgozni?

Fantasztikus. Rettentő profik, talán mert mindegyiküknek színházi gyökereik vannak. Imádják a színházat, és csak a munka érdekli őket, Hollywoodtól eltérően itt nem fordul elő, hogy mondjuk Robbie Coltrane elkezd veszekedni a lakókocsija méretén. Itt nincs sztárszindróma, Hollywoodban kezdett csömöröm lenni a színészek allűrjeitől, mert úgy tűnt, minden az egóról szól, nem a munkáról. De Angliában újra beleszerettem a filmezésbe, visszakaptam a hitemet. Szeretem az itteni színészek humorát, és tetszik, hogy leforgatnak egy filmet, aztán szaladnak a színházba, Kenneth Branagh megy III. Richárdot játszani, Maggie Smith is színdarabokban szerepel. És egyre jobb színészek, mert a mesterségükkel vannak elfoglalva, nem azzal, hogyan kerülhetnének minél több magazin címlapjára. Televíziós szerepeket is vállalnak, mert azt is ugyanolyan munkának tartják. Egyszerű a hitvallásuk: minél többet gyakorolsz, annál jobb leszel.

- Tudjuk, hogy a harmadik rész rendezését már nem vállalta, mert szeretne több időt tölteni a családjával. Mit vár az önt felváltó Alfonso Cuaróntól?

Arra számítok, hogy kitűnő munkát fog végezni. A legfontosabb az, hogy megőrizze a forgatáson azt a hangulatot, amelyet annyira igyekeztünk megteremteni, ezt a szeretetteljes atmoszférát, ahol senki sem kiabál, ahol mindenki mindenkivel együttműködik. Ha voltak is nézeteltérések a Harry Potter forgatása közben, sosem a gyerekek előtt vitattuk meg a problémákat, mert azt akartuk, hogy biztonságban érezzék magukat, ez nagyon fontos. A film stílusát illetően egy cseppet sem aggódom, mert Alfonsónak csodálatos tervei vannak.

- Nem gondolja, hogy azzal, hogy producerként továbbra is részt vesz a munkában, megköti majd Alfonso Cuarón kezét?

Nem. Kulcsfontosságúnak tartom, hogy Alfonso elegendő szabadságot kapjon. Nem fogok a háta mögött állni és dirigálni, hogy így csináld meg úgy csináld. Alfonsónak rendezőként szabadságra van szüksége. Producerként csupán annyi a célom, hogy biztosítsam a srácok számára a zökkenőmentes átmenetet, hogy ne veszítsék el a biztonságérzetüket.

- Ön szerint a további részek is fenn tudják majd tartani az érdeklődést?

A történetek fantasztikusak, és könyvről könyvre érdekesebbek. Filmesként különösen a negyedik kötetet tartom hallatlanul izgalmasnak, mert rengeteg benne a fantasztikus akció. A sorozat sikere azon múlik, milyenek lesznek a filmek. Egyszerű: ha a film gyenge, kimúlik a sorozat.

- Ha ennyire izgatja a negyedik könyv, akkor még az is előfordulhat, hogy a belőle készülő filmet ismét ön rendezi?

Van négy gyerekem, egy feleségem és egy kutyám, nem tudom, akarom-e, hogy állandóan költözniük kelljen. A harmadik résznél ellátom a produceri teendőket, aztán nyár végén visszamegyek Amerikába. Nem tudom, hogy utána megint átköltöztetem-e a családom Angliába, bár elvileg érdekel a negyedik rész megrendezése.

- Két olyan sorozatot is készített már, amelyben gyerekek a főszereplők. Tervezi, hogy ez után felnőttekkel és felnőtteknek készít filmeket?

Nagyon szeretek gyerekekkel dolgozni, mert ők nincsenek elrontva, és ez jó, mert Hollywoodban azt utálom a legjobban, hogy egyes sztárok túl sokat megengednek maguknak. Láttam már egyet s mást a forgatásokon.

- Úgy tűnik, nem csak a siker és a karrier számít az életében.

A pályafutásomat illetően nincsenek nagyszabású terveim. Rengeteg boldogtalan embert ismerek Hollywoodban, aki elkeseredetten küzd azért, hogy olyan normális, anonim élete legyen, mint nekem. Engem nem ismernek fel az utcán, nem tudják, hogy ki vagyok. Filmeket csinálok, örömömet lelem benne, aztán hosszú időre elvonulok a magam kis életébe.

- De mégis, mik most a tervei?

Fogalmam sincs. Leülök az íróasztalomhoz, írok valamit, elolvasom a hozzám küldött anyagokat. Sok regényt és forgatókönyvet. Az elmúlt három évben minden reggel Harry Potterrel a fejemben ébredtem. Nem is tudom, mikor fog ez elmúlni, de azt se bánnám, ha életem végéig tartana. Érdekes lesz, amikor egy nap felébredek, és nem Harry Potter lesz az első gondolatom. Nem is akarom ezt, szerintem ő már mindig itt marad velem.