Október 14.
Navayon Kee 2004.08.04. 11:48
Tanárok...külön faj. Némelyiket nem ártana megnézetni a Veszélyes
Lények Likvidálását Jóváhagyó Bizottsággal.;)
Ma is jó kis napom volt! Második óra: átváltoztatástan. Peeersze, hogy feleltem. Negyedóra ment el azzal, hogy a tanárnő olyat akart kérdezni, amire nem tudom a választ, de nem jött össze, hehe. Végül azt mondta, figyeli az órai munkámat is. Gondolom, óriási elégtételt jelentett neki, hogy hibáztam: zöldalmává kellett volna változtatnom Mephistót, de csak egy aranysárga Goldenre futotta az erőmből. Szenvedtem még egy darabig, aztán visszaváltoztattam szegényt. Nem igazán értek egyet azzal, hogy élő állatokon gyakoroljunk, főleg nem a saját háziállatainkon, dehát ki vagyok én, hogy megkritizáljam a mi drága jó McGalagony professzorunkat, vagy ne adj' Isten az iskolarendszert? Mindegy. Aztán óra végén a "tisztes matróna" félre húzott orral közölte velem az eredményt: - 'V' az érdemjegye, Snape, örüljön neki. - Igenis, tanárnő! - vágtam rá a tőlem telhető legbájosabb mosollyal. Szörnyen undok pofát vághattam, hehe. A nap további részében is igen "családias" hangulatom volt, ilyenkor szokták mondani anyám barátnői: "Tiszta apja! Éppen olyan modortalan!" Mivel holnapra nem volt sok házim, letelepedtem a klubhelyiségben, és elővettem régi időtöltésemet, amire az elmúlt néhány évben szoktam rá: kis papírrepülőket hajtogattam, aztán néhány gyufaszálra kezet-lábat bűvöltem, meg papírfecnibe csavartam őket, és beleültettem egy-egy röpzibe. Eldobtam a repülőt, és mikor az asztal fölé ért, egy kis szikrával meglőttem, mire a repülő lezuhant és porrá égett, a kiskoma meg katapultált, és a papírfecnit ejtőernyőnek használva ereszkedett lefelé. Ekkor az "ejtőernyőt" is felgyújtottam, így a gyufaemberke kapálózva az asztalra zuhant, és nyakát szegte. Jobb pillanataimban az "ejtőernyővel" együtt a gyufafejet is sikerült meggyújtanom, sőt, tavaly egyszer valahogy elértem, hogy az egyik emberke vérezzen. Azóta sem sikerült, sajna. Természetesen ez a játék egyáltalán nem tűzveszélyes(mire leér a cucc, rég elalszik), eddig mégis csak a hálóteremben csináltam, egyedül, vagy otthon(anyura kentem, ha sulin kívül varázsoltam), de most olyanom volt, hogy nem érdekelt semmi. A prefektus csaj persze rögtön kiszúrta, és feltartott orral odajött kötekedni, ám még mielőtt egy szót is szólhatott volna, lelőttem az aktuális repülőt, amiből szintén egy emberke ugrott ki, szokatlanul nagy ejtőernyővel. Megvártam, hogy a prefi elolvassa a rajta lévő feliratot(az ő neve volt), aztán egyenesen a gyufaember fejét céloztam meg. Talált, a fej kigyulladt(a csaj meg begyulladt, hehe), az emberke fájdalmasan rángatózni kezdett, és mire a léghuzattól kialudt a láng, a koma kezei és lábai élettelenül lógtak a levegőben. Szép lassan leereszkedett az asztallapra, kifeküdt, és szemfedőként borult rá a névvel ellátott pergamendarab. A prefektuslány úgy meresztette rám a szemét, mintha most jöttem volna a zártosztályról, de mikor a kezemet hirtelen mozdulattal elhúztam a nyakam előtt, megértette a célzást. Fejét rázva, és pofákat vágva ugyan, de visszabattyogott a helyére és békén hagyott, én pedig zavartalanul szadiztam tovább a gyufaszálakat. Egész jól elvoltam vele, észre sem vettem a "közeledő halál jeges leheletét", ami mindig befagyasztja a hangulatomat. Természetesen apám meglehetősen különleges kisugárzására gondolok. Arra eszméltem, hogy valaki megelőzött: leszedte előlem az utolsó kiskomát. Kelletlenül eltűntettem a romokat egy pálcamozdulattal. Remek, csinálhatok újakat! - bosszankodtam, miközben villámló tekintettel pillantottam fel a "merénylőre". Amint a professzor fekete szemébe néztem, szokás szerint megszólalt bennem egy hang: "Tűrtőztesd magad!" Ám ezúttal nem hallgattam rá. Nem tudom, mi ütött belém, de ma egyszerűen nem bírtam leállni. Szemem sarkából láttam a prefi kárörvendő vigyorát, de ez sem térített észhez. Azért balhét nem akartam, csak jól odamondani Darth Vadernek(ezt egy mugli filmtrilógiában láttam, találó, nem?). - Most örülsz a fejednek, mi? - sziszegtem még mindig a szemébe nézve. - Tessék? - kérdezett vissza, és úgy tűnt, tényleg nem érti. - Ó, nem érdekes, professzor úr, csak bátorkodtam megjegyezni, hogy büszke lehet magára: McGalagony professzor lefújta a szakkört, gondolom, erre spekulált már az elején. És most, ha megbocsát - azzal söpörtem is fölfelé a hálóterembe. Benyomtam a rockot teljes hangerővel, végihevertem az ágyamon, fejemben kavarogtak a gondolatok. Mit adja itt az értetlent? Ha McGalagonytól nem is tudja, az előbb, mikor a szemébe néztem, simán kibányászhatta a fejemből. Bár szerintem magától is lenne annyi esze, hogy kitalálja, mi az ábra. Lehet, hogy most tényleg nem volt benne rossz szándék? Meglepne. na mindegy, legalább kitomboltam magam.
|