Október 11.
Navayon Kee 2004.07.21. 08:05
Derűsen ébredtem, ami engem ismerve nagy szó. Még az sem zavart, hogy Rob hollétéről halvány sejtésem sem volt. Később, amint a könyvtárban sétáltam, helyet keresve magamnak a tanuláshoz, az egyik gazdátlannak tűnő asztalon egy (iszonyatosan ízléstelen) élénkrózsaszín tárgyat pillantottam meg. Mikor elmentem mellette, csak úgy mellékesen "véletlenül" hozzáértem a pálcámmal (háromszor) és annyit motyogtam: - Black Caprio! - tudom, nem volt jogom hozzá, de teljesen reflex- szerűen cselekedtem. Mindenkinek vannak hülye pillanatai! Egyből meg is bántam, és épp vissza akartam csinálni, mikor egy éles hang jajveszékelt a fülembe: - Most nézd meg, mit csináltál! Hogy képzeled? - sápítozott egy szőke, vastagon kifestett hugrabugos évfolyamtársnőm, Sindy Brooks. Nagyon "bírom" a csajt.;P - Jól van, bocs, mindjárt helyrehozom. - igyekeztem barátságos és segítőkész lenni, mert most tényleg én voltam a hibás. - Meg ne próbáld! Azt hiszed, a közelébe engedlek ezek után? - Mik után? Azért nem kellene ekkora ügyet csinálni belőle! - közben a szemem sarkából láttam, hogy egy magas, vékony, feketeruhás alak lépkedett el mellettünk. Nem kellett felpillantanom, hogy tudjam, ki az. - Jó reggelt, professzor! - köszöntem mintegy mellékesen. Ő hűvösen biccentett, ahogy szokott, még csak nem is lassított, ám a szőke kis "IQ- fighter" rögtön lecsapott rá. Ennek mindegy, csak tanár legyen? - Professzor úr, jó, hogy itt van, segítene nekem? Egy perc az egész. - szegény kicsi Sindy alaposan melléfogott, apámról sütött a türelmetlenség és a bosszúság. Meg is értem. - Mondja gyorsan, Brooks, nem érek rá. - morogta. Kezdtem kínosan érezni magam, hogy ezt az apróságot így felfújják. Tiszta égés! - gondoltam, és megpróbáltam közbelépni, de mielőtt egy szót is szólhattam volna, Sindyke már elkezdett nyivákolni: - Itt volt a naplóm az asztalon, és ő meg csak úgy megváltoztatta a színét! - hadonászott az immár fekete notesszel. Én mindeközben igyekeztem ártatlan képet vágni: kezeimet széttárva felhúztam a vállam, és megcsóváltam a fejem. Reménytelen! - üzentem a tekintetemmel a profnak, aki csodák csodájára megértette. Legalábbis úgy láttam rajta, miközben felém fordult: - Mi okból tette ezt? - Bántotta a szemem. - feleltem őszintén. Fekete szeme gyanúsan megvillant, mielőtt leereszkedően megkérdezte a csajt: - Milyen színű volt eredetileg? - A rózsaszín egy igen ritka árnyalata. - Már amennyiben a bugyirózsaszín ritka... - jegyeztem meg halkan, Sindy gyilkos pillantásától kísérve. Rohadtul untam már az egészet. Furcsa, egy pillanatra mintha majdnem mosolygott volna Rém Professzor Úr. Vagy csak képzelődtem? Végül szenvtelen arccal így szólt: - Ez esetben én a maga helyében áldanám a szerencsémet, Brooks. A továbbiakban intézzék el egymás közt, nem vagyok kíváncsi a gyerekes civódásukra. - azzal sarkon fordult, és méltóságteljes léptekkel elvonult. A kis liba csak tátotta a száját. - Na, visszaváltoztassam? - kérdeztem, és nem tudtam elfolytani egy halvány, kárörvendő mosolyt. - Ez a legkevesebb! - prüszkölte Sindy. - Emlékszel pontosan annak a "nagyon ritka" színnek a nevére? - Nem, honnan tudnám? - Sejtettem. Akkor be kell érned ezzel. - háromszor megkocogtattam a pálcámmal a naplót és kelletlenül kimondtam: - Pink Caprio! - azért nem bírtam ki, hogy ne jegyezzem meg: - Másodikos anyag, ha jól emlékszem. - azzal végre hozzáláthattam a tanuláshoz. A délelőtt gyorsan eltelt. Ebéd után ráérősen átvágtam a Bejárati Csarnokon, mikor váratlanul megszólított valaki: - Szia, Susan. - felnéztem az első emeleti galériára, ahonnan a hang jött. Patrick Sweely volt az. - Heló, hát te? - bámulatos, mennyire nem hiányzott. - Rég találkoztunk, igaz? - gyanúsan nyugodt. Nem ilyen szokott lenni. - Ja. Mi újság? - Velem? Semmi. Munroe hogy van? - aha, hát ezért. - Köszöni, jól. - Ennek örülök. Csak hogy tudd, nem haragszom, de igazán szólhattál volna. - És miről? Ne kezdd, te is tudod, hogy negyedik óta semmi közünk egymáshoz. - Jó, jó, értem én. - mondta, és eltűnt egy ajtó mögött. Hál' Istennek! Ma minden kedvencem megtalált? Mindegy, holnap új hét kezdődik
|