Tudod, naplóm, az alvás mindig jót tesz. Kicsit kitisztult a fejem és a
következőkre jutottam:
1. Ezt az Ossian-ügyet pihentetem, majd megkérdezem Robtól, ha
adódik alkalom. A másik probléma fontosabb.
2. Magam veszem kézbe a dolgokat! Persze, csak, ha Rob beleegyezik.
Na igen, ez utóbbi nem kevés munkát igényel, de azt hiszem, van egy
használható ötletem. Alaposan végiggondoltam, kik azok, akiknek
bármi közük lehet PC-hez(elővigyázatosságból rövidítek). Nincsenek
sokan, de annál jobb. Már meg is van a két kulcsfigurám: a Weasley-
ikrek! Tudom, kockázatos dolog két ilyen megbízhatatlan bajkeverőt
beavatni, de csak azt mondom el nekik, amit feltétlenül szükséges.
Robról egy szót se! Különben is, tartoznak nekem. Egy csomó
hülyeségükről tudok, amit nem köptem el, ideje bevasalni. Többet
neked sem árulok el a tervemből, naplóm, csak amit már véghezvittem.
Először is megkérdeztem Robot, nem bánja-e, ha szabad kezet adok
magamnak. Erre ő vállat vont és beleegyezett, láthatólag nem
reménykedett túlságosan. Most nem maradtam ott vele lelkizni, egyéb
dolgom akadt. Nagy fiú már egyébként is, nem kell pátyolgatni.
Gondoltam, hatásosabb lesz, ha megtréfálom picit az Ikreket. Meg ez a
módszer biztonságosabb is. Így hát, amint besötétedett, a tettek
mezejére léptem. Kicsit izgultam, már hónapok óta nem változtam át.
Ja, persze, elfelejtettem említeni, de gondolom, már világos: animágus
vagyok. Majdnem három egész évembe került, mire megtanultam, de
időm az volt bőven. Talán egy kívülálló is észrevett volna egy csendes,
fekete árnyat, amely végiglopódzik a sötét folyosókon, de szerencsére
kihalt volt minden. Reméltem, hogy a hajfestés nem látszik majd.
Képzeld csak el, naplóm: egy feketepárduc vörös csíkokkal! Végülis egy
tükör mellett elosonva meggyőződhettem róla, hogy teljesen fekete
vagyok, csak zöld szemem világított a sötétben. Elég vicces volt, mikor
Fred elhúzta az ágyán a függönyt és megpillantott, ahogy ott fekszem.
Persze, George is észrevett, és tágra nyílt szemmel hátráltak pár
lépést. A hatás kedvéért hatalmasat ásítottam, majd nagyot nyújtózva
visszaváltoztam emberré. A tréfa jól sikerült! Nem bírtam elfojtani egy
halk nevetést, ahogy a döbbent képüket néztem.
- Helló, fiúk! - szóltam végül és felkászálódtam az ágyról. Azért addigra
már visszanyerték lélekjelenlétüket, de még mindig nagyokat pislogtak
mind a ketten.
- Ez nem volt semmi! - csóválta a fejét George.
- De mit keresel itt ilyenkor? - kérdezte gyanakodva Fred, aki kettejük
közül mindig is a gyakorlatiasabb volt.
- Na jó, a tárgyra térek. - kezdtem - Lenne egy jó kis móka, amiben a
segítségeteket kérem. - Bár még nem is tudták, miről van szó, egyből
felcsillant a szemük. Gyorsan elsuttogtam nekik a tervet, ők pedig
buzgón bólogattak, jelezve, hogy minden világos. Azért Fred
megkérdezte:
- Mégis mit akarsz ezzel? Mi hasznod belőle?
- Az az én dolgom, egyelőre titok. De semmi magánakció, és nehogy
eljárjon a szátok! - feleltem határozottan.
- Renben, számíthatsz ránk! - bólintott George, miközben Fred vállat
vont és hozzátette:
- Annál is inkább, mivel mi is számíthattunk a diszkréciódra párszor.
- Helyes. - mosolyogtam elégedetten, azzal már párducként eltűntem
azon az úton, amelyen jöttem. Ahogy kiosontam az ajtón, még
hallottam George izgatott suttogását:
- Kezdek félni tőle, te nem? - s szinte láttam magam előtt, ahogy Fred
elismerően bólogat. Nagyszerű! Eddig minden a legjobb úton halad.
Éjfél felé jár, nemrég értem vissza. A szobatársaimnak szerencsére
semmi nem tűnt föl, megszokták, hogy a magam útját járom. alamit
azért aludnom is kéne, szóval jó éjt, naplóm!