Amikor újra kinyitottam a szemem nem meglepő módon ismét a Gyengélkedőn találtam magam. Az kórterem üres volt. De aztán berontott a helységbe Madam Pomfrey, s amikor meglátott odarohant hozzám, átölelt, és így szólt:

- Miss Potter! Hát túlélte! Hihetetlen! Túlélte! És felébredt végre!- azzal kifutott az ajtón, és lehetett hallani öröm kiáltásait a folyosóról. Alig telt bele öt percbe, és egy egész vendégsereg vonult be a kórterembe. Köztük volt három jó barátnőm, Tina, Kathleen és Remy. Ott volt Kevin, Johnny, Dany, Pati, Harryék és meg megannyi barátom. Jól esett, hogy mind így örültek. Mindenki szorosan ölelgetett, és könnyek jelentek meg szemükben, az örömtől.

- Mennyi… Mennyi ideig nem voltam magamnál? – tettem fel az első kérdést ami eszembe jutott.

- Éppen ma van egy hete.

- Komolyan? Egy hét?!

Mindenki bólintott.

- Farkaséhes lehetsz… hoztunk Neked Bogoly Berti féle mindenizű drazsét, meg vajsört.

- Köszönöm.

- Ha tudnád, hogy aggódtam Érted…- szólalt meg Johnny, majd odajött hozzám, megfogta a kezem és egészen közel hajolt. Jól esett a közelsége. De ugyanakkor féltem, hogy Ő még mindig szeret. Kisvártatva megszólaltam.

- Beszélhetnék Kathleen- nel, Tinával és Remyvel?

- Persze… órák után majd mg benézünk. Szia Penny!- köszön Kevin.

- Sziasztok!

A helység perceken belül kiürült, és most csak három barátnőm vett körül.

- Hogy csináltátok?- kérdeztem kíváncsian.

- Mit?- kérdezett vissza értetlenkedve Remy.

- Hát tudjátok… aminek köszönhetem hogy nem haltam meg…- szóltam, majd egyszerre kutatni kezdtem a holmim között, és nagy megkönnyebbüléssel láttam, hogy a tükör még meg van.

- Ja! Hogy azt! Hát tudod mindenképp segíteni akartunk, ezért átkutattunk vagy ezer nagy varázslókönyvet, mire találtunk egy alkalmas varázst a megmentésedre. A lényege hogy nagyon erősen kell koncentrálni arra, hogy ne halljon meg az illető, és csak azt kell ismételgetni, hogy „Eljött a perc, eljött az idő, miénk a varázs miénk az erő.”. De nem csak nekünk hanem az illetőnek is. Ez a négyes erő- varázs aminek ha igen erős a gátja, nem lehet áttörni, és így meg tudjunk menteni társunkat.

- Nahát ez szupi!- lelkendeztem.- Na és… Mi van Fionával? Történt valami említésre méltó dolog az elmúlt egy hétben?

- Hát amikor úgy volt, hogy meghalsz, nagyon boldog volt, és most teljesen összetört „szegénykém”. – szólalt meg Tina.

- Látnod kellett volna Johnny-t az elmúlt pár napban. Ki volt idegileg, sőt egyik este még rajta is kaptam, ahogyan sír… szegény… szerelmes… de nagyon.- folytatta a mesélést Kathleen.

- Megbántad, hogy otthagytad azért a kis köcsög…

- Nem, nem bántam meg. Jobb is ez így. Mert én igazából nem szerettem annyira Johnny-t, és így csak becsaptam volna… Na és… Danyvel, és Patival mi a helyzet?

- Megint összevesztek… Folyton ez van, hisz Te is tudod. A veszekedésük témája természetesen Te voltál. Pati azt állította, hogy Te és Dany titokban találkozgattok. Juj, Te! Ugyebár asztrológia órán a hugrabugosokkal vagyunk. Képzel csak… Dany leállt társalogni a mellette helyet foglaló hugrabugos lánnyal, mire Pati annyira féltékeny lett, hogy odament, beolvasott a tanár előtt a lánynak, majd lekevert egyet Danynek, és kirohant a folyosóra. Eléggé durva jelenet volt… de mi legalább egy jót röhögtünk rajta.- mesélte Tina.

-         Na jó lányok menjetek, mert nemsokára kezdődik az első órátok!- szólt közbe Madam Pomfrey.

- Már megyünk is Madam Pomfrey! Na szia Penny, és délután majd jövünk.

- Remy! Várj! Kérlek két percre, hadd beszéljek Veled.

- Rendben. Lányok, találkozunk órán. Sziasztok! Hallgatlak, Penny.

- Szóval. Miért voltál olyan furcsa mielőtt volt ez a kalamajka?

- Hát… tudod… De ezt ne mond el senkinek. Szóval…- a vörös hajú lány most közelebb hajolt, körülnézett a helységben, hogy nem-e hallgatózik valaki majd suttogva folytatta.-  Egyik nap nem tudtam aludni. Lementem a klubhelységbe. Leültem az egyik karosszékbe, nem sokkal később a kandalló tűzében megjelent Apám.

- Nem mondod komolyan?- tátottam el a számat megdöbbenve.

- De igen. És nagyon mérges volt. Azt vágta a fejemhez, hogy az még hagyján, hogy Veled jóba vagyok, de ráadásul teljesen a griffendél mellett vagyok, és griffendélesekkel barátkozok. Aztán nagyon fájt, hogy Fiona is a fejemhez vágta hogy áruló vagyok. Apám választás elé állított. Ti, vagy Ő. Látta, hogy végig sírtam a napokat, aztán újra beszéltem Vele. Azt mondta, hogy rajtad, Tinán, és Kathleen-nen keresztül más griffendélesekkel ne beszéljek, és tartsak ki maximálisan a mardekár mellett, mindenben. Igaza van. Tudod nem elég hogy árulónak nevez szinte az egész suli, de ráadásul megszégyenítem ezzel Apámat.

- Igen, értem…

- Apám nagyon büszke volt rám, hogy sikerült visszahoznom téged Tina és Kathleen segítségével a halálból. Na jól van, most már tényleg mennem kell. Akkor majd még beszélünk. Szia Penny, pihenj sokat, és ne nagyon járkálj!

- Rendben, ne aggódj! Szia!

Nem sokkal később belépett az ajtón Madam Pomfrey.

- Madam Pomfrey? Meddig kell bent maradnom ezúttal?

- Hu kiscsillagom, nézve az állapotod egészen rendbe jöttél, és ha nem lép fel semmiféle komprikáció akkor akár már holnap…

- Köszönöm!!!- szóltam lelkesen.

Gyorsan telt a délelőtt.

Délután egymás után érkeztek a látogatók. Még Liza, a házimanó is benézett, aminek különösen örültem, elvégre megköszönhettem neki a segítséget. Estefelé amikor már nem jöhettek látogatók gyorsan ágyba bújtam, mert eléggé kifárasztott ez a nagy a semmittevéssel.

Mély álomba zuhantam. Álmomban templomba mentem. Amikor megébredtem úgy éreztem, hogy ennek van valami kozmikus jelentősége, ezért úgy döntöttem hogy majd reggel lelógok a könyvtárba megnézni egy álmos könyvben a jelentését. Semmiképp nem akartam Trelawney professzor segítségét kérni, mert tudom, hogy mindjárt felkerekítette volna a dolgokat. Nem tudtam egyszerűen nyugodni. Az ösztöneim mind azt súgták, hogy most menjek le a könyvtárba. Nem bírtam tovább.  Annyira furdalta a kíváncsiság az oldalamat, hogy azonnal fel is húztam a köntösöm, és rohantam a könyvtár felé. Éreztem, hogy még mindig erőtlen vagyok, de ezerszer jobban voltam mint amikor utoljára léptem ki a gyengélkedőről. A könyvtár ajtaját könnyen kinyitottam egy egyszerű bűbájjal. Elindultam a könyvespolcok között, s hamar rá is találta egy nekem kellő könyve. Az címe Álmoskönyv volt. Kinyitottam és egyszerre keresni kezdtem.

- Templom… templom.. igen…meg van… Templom: Káros szenvedély... hm... ez nem jó hiszen nem csak egy templomot láttam, hanem hogy templomba megyek.… Templom… Ááá…na végre… Templomba menni- Titkos… mi? Titkos szerelem?!

Eltátottam a számat. A következő percben halk zörejt hallottam, ezért a könyvet gyorsan a helyére tettem, és visszalopakodtam a kórterembe. Sikerült szerencsésen visszakeveredni. Visszafeküdtem, és újra elnyomott az álom. Most Fiona állt ellőttem, és hívott…

- Gyere!

Éreztem, ahogyan közeledek felé egy hosszú folyosón…

- Nem.. hagyj békén… NEEEEEM!!!- megint zúgott a fülem, majd minden erőmet összeszedve kinyitottam a szemem. Hirtelen nem tudtam hol vagyok. Egy hosszú folyosó közepén álltam, aminek a végében egy ember homályos alakját láttam csak. Nem kellett lámpa hozzá, anélkül is tudtam ki az. Fiona. Kihasználta, hogy nem vagyok még teljesen felépülve…- Na várjál csak, ezt még visszakapod… ez nem jött össze…

Sátáni kacajt hallottam, majd az alak elfutott a mardekár klubhelységének irányába. Én még egy ideig egy helyben álltam, majd megint a gyengélkedő felé vettem az irányt. Mire újra ágyban voltam már szinte reggeledett… elgondolkodtam azon amit a mágikus könyvben olvastam: Templomba menni- Titkos szerelem. Vajon igaz???