Tudom, hogy gonosz voltam tegnap este, hogy nem írtam le a válaszomat Johnny feltett kérdésére, de most pontosan leírom hogy mi törént miután hátranéztem Danyre, aztán vissza Johnnyra.

- Nézd Johnny...én azt hiszem, hogy ... hogy... szóval hogy Danyt szeretem. -hátrafodultam, és Dany szemei ragyogtak az örömtől, Tina, ás Kathleen pedig csalódottan figyelte az eseményeket. Dany felállt a helyről, és odajött hozzánk.

- Tényleg Engem szeretsz?

- Igen... még mindig...

Mélyen Dany szemébe néztem, és egyszerűen nem tudtam ellenállni azoknak. a gyönyörű szemeknek, és a vágynak ami megcsillant benne. Forrón átöleltem, és... megcsókoltam.

Johnny szemeiben még nagyobb könnycseppek gyűltek. Még utoljára ránk nézett, majd felrohant a hálóba. Utána akartam menni, de Dany megragadta a kezem.

- Penny... sajnálom de... én... szóval én még azt hiszem hogy...

- Igen?- kérdezem örömteli arccal, s közben a szívem métereket ugrott.

- Én még mindig Patit szeretem és ez mindig így lesz... sajnálom...

Egyszerre leolvad a mosoly arcomról, és Dany pofátlanságát egy hatalmas pofonnal jutalmaztam. Szerettem volna valami írtó sértőt mondani neki, de nem jött ki hang a torkomon... könnycseppek folytak le arcomon, és én is követtem Johnny példáját felrohantam a  hálóba. Nem sokkal később utánam jött Kathleen, Tina és Hermione, aki nem skkal a események után ért fel a könyvtárból, Harryék társaságában.

- Én mondtam... megmondtam...

- Tudom, én hülye mindig a saját fejem után megyek! De akkor meg mért bólogatott, amikor Johnny kérdezte tőlem, hogy vége van-e? Nem értem! Direkt csinálta, hogy tönkre tegyen! De esküszöm... az egy élő Istenre... hogy ezt még Dany vissza fogja kapni... hamarabb mint gondolná... Hogy lehetek ennyire szemét! Szegény Johnny! Ő legalább tiszta szívéből szeretett...

Nem szóltam többet bebújtam a jó meleg ágyikomba, és a a könnytől csurom vizes párnámon sikerült nagy nehezen álomra hajtani fejemet.

                          ~*~

Most épp a Nagy Teremben lopom a napot. Amikor találkozott a szomszédos asztalnál ülő Patival a tekintetem, abban mérhetetlen kárörömet éreztem. A féliskola rajtam röhögött. Köszöntem Johnnynak, de Ő mintha meg se hallotta volna, elfordította a fejét. Meg is értem. Most azt hiszi, hogy én csak Dany elfelejtésére használtam fel... ami sajnos lehet hogy igaz...

 Egésznap Fiona és a bolond "barátai" beszólásait kellett hallgatnom. De amikor elérkezett az utolsó óra, a bűbájtan már nem bírtam tovább.

Az ajtó előtt vártuk, hogy jöjjön a tanár, amikor odakiabált hozzám.

- Na mi van Miss Potter! Csak nem megbántotta kegyedet David Johnson? Vigyázzon Miss Potter a végén még újra a gyengélkedőn végzi!- mondta, mire "baráti" társasága nagy nevetésbe tört ki. Fiona amikor kimondta a gyengélkedő szót, a szemében gyűlöletet láttam. Készül valamire. Tükör nélkül már nem lesz mellettem semmilyen mágikus erő... hiszen amíg nálam volt, megvédett a haláltól... de most nem fog...

- ÁÁÁ ott a szegény kikosarazott Johnny is! Vigyázz Johnny el ne bőgd magadat itt nekem, mert akkor hívhatjuk Friccset, hogy takarítsa fel a könnyeidet!

- Na ebből elég! Fiona szállj már le rólunk! Te beszélsz! AMikor téged mindig minden fiú kikosaraz, meg kihasznál! Te jobb ha egy büdös szót nem szólsz, amikor folyton Dany után csorgatod a nyáladat! Azt hiszed nem látszik! FÉLTÉKENY VAGY! FÉLTÉKENY VAGY, HOGY ENGEM LEGALÁBB VALAHA SZERETETT!-kiabáltam kikelve magamból, Fiona pofon vágott.

- Na ide figyelj te kis senki! Azt hiszed szereted téged? Kihasznált! Vedd már észre! És még ÉN vagyok féltékeny, én? Te meg a nyavalyásféleszű fattyúnak (Harrynek) még szülei sincsenek, ki tudja melyik kukából szoktatok lakmározni!!!

- CAPITULATUS!- szólalt meg mögöttem egyszerre három hang, Tina, Kathleen és Remy. A hármas támadástól Fiona "elrepült" a folyosó végébe, egyenesen egy tanár lábai előtt ért földet. És ez a tanár nem más volt, mint Perselus Piton.

- Potter! Már megint maga! Most azonnal jöjjön velem!

- De Piton profeszor...

Nem akartam bemártani barátnőimet, akik kiálltak mellettem, de ők sem hagyhatták, hogy csak úgy ok nélkül megszívjam.

- Tanár úr, mi voltunk.

- Akkor mind a négyen jöjjenek az irodámba!

Még egy utolsó pillantást vetettem a kárörvendő Fiona- bandára, és barátnőimmel együtt követtem a professzort.

- Csukja be maga után az ajtót.- szólt a tanár úr, és az előtte lévő három székre muatott. Egyedül Remy maradt állva, mi hárman pedig helyet foglaltunk.

- Na ide figyeljenek! Azt hiszik maguk az iskola urai! Úgy mégis hogy vetednek egy társuk bántalmazására! Ez sajnálatos módon 200 pontba kerül a Griffendélnek, Remy kisasszony jóvoltából pedig 50 pontba a mardekárnak. Szégyelheti magát Remy Potter kisasszony, hogy így megalázkodik pár griffendéles előtt!

- MI??? Hiszen nem mi kezdtünk! Fiona...

- További 50 pontot vonok le Pamela Potter kisasszony közbeszólásának köszönhetően. Még egy szót szólnak, és nem hogy még 50 pontot vonok le, hanem el is bocsátom magukat.

Épp válaszra nyitottam a számat, amikor Kathleen figyelmeztetőként meglökött.

- Büntetőmunkát is kapnak. Az első emeleti WC-k nagyon rég lettek már kipuculva... ez a maguk dolga lesz... varázspálca nélkül.

- Hogy? Azt kívánja hogy mi mugli eszközökkel tisztítsuk ki a WC-ket?

- Igen, Kisasszony, de ha nem eég akkor a második emeleti WC-t is magukra bizom... ma délután ötkor jelentkezzenek Frics úrnál rongyokért, fertőtlenítőért és ami még kellhet. Most elmehetnek.

- Ez igazságtalanság! Megint mindenki rajtunk fog röhögni!- kelt ki magából Remy, miután már a A nagy Terem felé baktattunk.

- Te nem is szólsz semmit, Tina?- kérdezte Kathleen.

-  Mit mondjak? Szerintem megérdemeltük...

- Tessék?!- kérdeztük kórusba Tinától, mire a lány fogta a cuccait, és felrohant.

- Nem értem.. a mi fene ütött belé?

- Várjatok, utána megyek.- szóltam és a lány után eredtem.

A hálóba az ágyán feküdve találtam rá.

- Mi a baj Tina? Nézz rám...

A lány felnézett karjai között, és szemeiben könnycseppek ragyogtak.

- Semmi...

- Dehogynem! Kérlek, tudod hogy bennem megbizhatsz...

- Az hogy... mindenki utálja Perselust...

- De ha egyszer ilyen mogorva egy...

- Ő is csak egy érző ember.. olyan mint te vagy én. De mégis más...

- Na csak azt ne mondd, hogy...

- De igen... azt hiszem... szeretem.

- Tina, Te meg vagy huzatva! A tanárunk ráadásul körülbelül ötször annyi éves mint Te!- keltem ki magamból a váratlan választ hallva.

- Nem tehetek róla! Ezért nem akartam elmondnai, mert tudtam hogy te nem értessz meg!!!- kiabált rm Tina, majd kirohant a hálóból.

Egész délelőtt színét sem láttuk, nem jött be órákra, nem jött le ebédelni se.

- Hol lehet?- kérdezte aggódva Remy, amikro már vagy négyszer kutattuk át a sulit.

- Te jó ég minjárt öt óra... remélem nem felejtette el a büntető munkát, mert ha igen... annak nagyon rossz vége lesz.

Elindultunk Friccs szobája felé. Bekopogtunk, mire Frics a már megszokott mogorva arckifejezéssel átnyújtott egy vödröt, egy felmosót, és 5-6 rongy darabot emg vegyszert, és egy pflakon fertőtlenítőszert. Amikor az első emeleti lány WC-be értünk, nagy meglepetésünkre Tina már ott volt, és épp a falat tisztítgatta.

- De jó! Azt hittünk már elfelejtetted!- mondta örömmel Remy.

Nem árultam el neki, amit Tinától hallottam délután, úgy gondoltma jobb ha nem én mondom ezt el nekik. A következő percben megjelent az ajtóban Piton.

- hm... Lássanak munkához, és mindennek ragyognia kell! Remélem érthető voltam. - azzal tovább állt.

Két óra elteltével egymás mellé álltunk, és megnéztük munkák végereményét.

- Hu nem is volt oyla rossz, legalább tudtunk közbe beszélgetni...

Takarítás közbe már szerencsére Tina is megvigasztalódott, és elmondta Kathleennek és Remynek, hogy szerelmes Pitonba. Szerencsére sikerült megértetniük vele, hogy ez csak egy egyszerű fellángolás semmi több.

- Nézzétek csak! Azon a kiablaknak a mintáját! Ahol habos maradt! Olyan mint... mint...

- Mint egy rövidítés: CsCs- fejete be Remy...

- Hm... Csavargó...

- Csibészek!

- Nem is rossz! Mit szólnátok ha mi néygyen alapítanánk egy csapatot! Egy klubot!

- De jó ötlet! És mi lennék a CsCs!

- Azaz Csavargó Csibéeszek!- lelkendezett Tina.

- Na jó de... szerintem kéne bele mindannyiunknak egy- egy becenév...

- Igen... úgy sokkal jobb lenne...

- Szerintem most menjünk feküdjünk le, aztán az éjjel álmodjátok meg a neveket!

- Oké!

 Azzal fogtuk a vödröt, meg a többi kelléket és visszavittük Fricsnek. Utána hullafáradtan felbaktattunk a klubhelységbe, onnan meg egyenesen a hálóba.