Reggel amikor felkeltem, Tina épp akkorkezdett ébredezni. Kinyitotta a szemét, és odasúgtam neki:

- Ne mondd el senkinek.

Tina bólintott. Nem akartam, hogy az higyje mindenki, hogy sajnáltatom magam, azért sírtam el magam éjjel.

Első óránk bájitaltan volt, Remy nagy örömére, a mi nagy sajnálatunkra.

Egész órán Danyt néztem, és gondolkdtam. Kathleen meg is bökött, hogy ne nézzem, de akkor még nem is sjetettem, hogy az egy figyelmeztetés volt, hogy Persleus Piton professzor figyel. Sajnálatos módon a tanár úr észrevette azt is, hogy kit nézek, és egyszerre meg is jegyezte.

- Miss Potter, megkérhetném hogy idefigyeljen, és ne pedig Mr. Johnson- bámulja?

Dany egyszerre hátranézett, a mardekárosok iszonyú nevetésbe törtek ki (kivéve Remyt) , Pati majdnem sírvafakadt, Tina, Kathleen pedig rám nézett sajnálkozva,Johnny pedig könnyeivel küszködve, rendkívűl szomorútekintettel meredt maga elé, én meg nem bírtam ezt, annyira szégyelltem magam, hogy fogtam a cuccom, és kirohantam a teremből. Tudtam, hogy ezért Piton nagy pontlevonással fog majd sújtani, de ez most egy cseppet sem érdekelt. Leültem a lépcsőre, és magam elé meredtem.

 Pár perc múlva megint nyílt a bájitaltan- terem ajtaja, és kijött rjata egy fiú, aki leült mellém a lépcsőre.

- Ezt most miért csináltad?

Hirtelen emgrezzentem, és csak akkor vettem észre, ki is ül mellettem.

- Miért jöttél ki Dany? Piton kiengedett?

- Dehogy. Talán úgy ismered? Én is fogtam a motyóm, és kiballagtam.

- Atyaég...

- Mi van?

- Micsoda pontlevonás lesz majd a griffendéltől...

- Ezzel most ne foglalkozz.  Fontosabb az, amit az imént kérdeztem.

- Mit is?- játszottam a hülyét, mert nagyon- nagyon izgultam.

- Tudod Te az jól... ezt most miért csináltad?

- Bocsi... hát... mert... azt hiszem, hogy... szóval...

- Visszajönnének a tanórára, vagy esetleg már ma csomagolni akarnak?- A professzor nézett msot ki az ajtón, és mögötte az érdeklődő diáksereg.

- Megyünk...

Visszamentünk órára, amiből már alig volt tíz perc.

A többi óra mind unalmassan telt el, és persze egyiken se figyeltem, végig gondolkodtam, és most még inkább gyűlöltem Pitont, azért amiért pont a "legjobbkor" avatkozott közbe...

Délután barátnőim, Kathleen, Tina és Remy tanácsát kértem ki.

- Penny, most mi értelme újrakezdeni Danyvel? Szerintem nem kell neki egy hét és megint összetöri a szíved...-  mondta Kathleen.

- Ez így van! Johnny nagyon jófej, és szerintem bármit meg tenne érted. Jobban jársz ha vele maradsz.

- Igen... én is az mellett vagyok, hogy Johnnyt válaszd. Mert ha Dany újra összetörné a szíved, félek, hogy én utána már Azkabanba ébrednék fel, emberölés gyanujával....- fejezte be a tanácsadást Remy. Utána én felmentem a hálóba, ők pedig kint maradtak a folyosón társalogni. Hanyattfeküdtem az ágyamon, és gondolkozni kezdtem. Az eszem azt súgta Johnny, de a szívem... egyértelműen Danyt... és a szívem nem tudja legyőzni az eszem választottját...

Este a klubhelységbe bezsélgettem Tinával és Kathleen-nel, mire odajött Johnny.

- Figyelj Penny szeretnék veled beszélni...négyszemközt.

- Oké...- felálltam a helyemről, barátnőimre néztem, mire ők kacsintottak.

Elmentünk egy üres kis sarokba, és ott szembefordult velem. Szemébe könnyeket láttam. Dany is ott volt a helységbe, Ő vészjóslóan figyelte az eseményeket. Az összes szem ránk szegeződött.

- Ez azt jelenti, hogy vége?

 Sóhajtottam egyet, és mélyen a szemébe néztem. Majd hátra fordultam és a tekintetem találkozott Danyével, aki mohón bólogatott. Utána újra Johnnyra néztem, és...

hehe a választ a köv. részben írom csak meeeg! :D