Szia Naplóm!

Már több mint egy hete nem írtam... ezerbocsi, de fogynak a lapok, és ráadásul egyre többet kell tanulnom. Ma vasárnap van. Egész héten tanultam estig, tegnap pedig Roxmortsba mentünk. Végig Johnny-val voltam. Nagyon jól éreztük magunkat, amíg meg nem láttam Danyt Patival... egyszerre elvette a kedvemet.... Johnny aztán tegnap este megkérdezte újra, hogy leszek-e a barátnője. Én igent mondtam neki. Úgy döntöttem tovább lépek, és minden erőmmel azon leszek, hogy elfelejtsem Danyt. Fiona egészen lenyugodott azt az apróságot kivéve, hogy mérget tett az italomba, a reggeli előtt. Csak nem jött neki, össze mert megláttam...

Most éppen a Nagy Teremben írok, ebéd van. Nah majd később írok újra!

Ebéd után sétáltam egyet Remyvel, Kathleen-nel és Tinával. Egészen összebarátkoztunk. Sőt, nagyon jóba lettünk. Eleinte Kathleen-ék nehezteltek Remyre, mert Ő mardekáros. De aztán pár nap múlva rájöttek, hogy  az semmit se jelent. Még mindig nem derült ki, hogy ki figyelt az elmúlt pár héten... fogalmam sincs ki lehetett az...a Varázstükröt folyton keresem, de sehol se akadok rá...

Késő délután volt, amikor összefutottam Fionával, és nővérével, akiről kiderült, hogy Sybill-nek hívják.

- Na mi van Potter? Fegyverszünet? -kérdezte nevezte Sybill.

- Fogd be!- csítitotta le testvérét Fiona. Már félt tőlem, az álombemászás miatt. Rájött, hogy velem nem tud kicseszni egykönnyen... de azért a háttérből folyton készült valamire.

Estefelé a klubhelységben beszélgettünk a többiekkel: Harryvel, Ronnal, Hermionével, Kathleen-nel, Tinával, Freddel és Geogre-dzsal, akik Ron bátyjai.

- Kéne valami kaját szerezni.... éhes vagyok....- mondta Ron  este tíz körül.

- Mi simán szerzünk! -felelte vigyorogva Fred és George-ra kacsintott.

- Csak nem a konyháról akartok lopni? -kérdeztem gyanakodva.- Oké, veletek megyek!

A két fiú hatalmas szemeket meresztett Rám. Nagyon meglepődtek.- Vagy talán tilos?

- Dehogy! csak furcsa... nah mindegy! Gyere!

Azzal hárman elindultunk a Roxfort konyhája felé. Én nem tudtam hol van, és hogy mik készítik a finomabbnál finomabb ételeket, de mindig kíváncsi votlam rá.

Aztán hirtelen megálltunk egy festmény előtt. George megérintette a festményen lévő körtét, és a festény megnyílt. Beléptünk. Ott rengeteg kis házimanó futott elénk.

-Miben segíthetünk?- kérdezték kórusba a kis lények.

-  Hát... nem is tudom... szerenék egy kis sütit, esetleg maradékot a vacsorából.

- Rendben, mindjárt hozunk- azzal eltüntek a hatlamas pult mögött, ami a helységben állt.

Egyetlen házimanó maradt ott velünk beszélgetni, akit Lizának hívtak.

- Egyre több diák jön le ide. -mondta csillogó szemmel, mire  a fiúk arcáról leolvadt a mosoly. Azt hitték, hogy csak Ők ismerik a konyha bejáratát.

- Na és... kik?

- Hát a múlt hónapban járt itt például két mardekáros lány.

- Hogy néztek ki?- kérdeztem gyanakodva.

- Mindketten szőkék voltak, az egyiknek világító zöld szeme volt, a másik feltünően sápadtnak látszott...

- Na és a neveikre nem emlékszel?

- Huha... pedig mondták...- vakarta meg a fejét a lény.

- Nem vételenül Fiona és Susie?

- De-de! Igen! Így már beugrott! - felelte ugrándozva a házimanó.

- Na és csak ételért jöttek?

- Nem... megkértek minket hogy rejtsük el itt egy...

- Nah itt van az étel, reméljünk ennyi elég lesz!- szólt közbe a többi manó.

- Hát köszönjük! Jó éjt!- szóltak a fiúk, Én még mindig Lizát próbáltam faggatni, de  fiúk kirángattak a helységről. Szinte biztos voltam benne, hogy a tükör az a dolog... holnap első dolgom lesz visszamenni a konyhára...