Kora reggel kellett kelni.Elvégre adtak egy szünet napot amin le mehetünk végre Roxmortsba!Majdnem az összes diák felsorakozott a rendhagyó roxmortsi kirándulához,amire az első és másodévesek is eljöhettek.A bejárati csarnokban Frics várta a Roxmortsba igyekezőket.én csak későn értem oda,mert elmentem Remyhez a gyengélkedőre,akit kiengedtek végre a kórteremből!Félig vele mentem a falu felé,félig Harryékkel.Együtt sajnos nem lehetett,mert Remy még mindig gyűlölt harryt.Valahol megis értem,elvégre Harry majdnem megölte az apját.

Roxmorts egyszerűen gyönyörű volt!Harry,Ro,hermione és én beültünk a Három Seprűbe elfogyasztani egy pohár finom Vajsört.Nagyon jól éreztük magunkat.Aztán amikor épp ki akartunk menni belefutottam egy fiúba akit már ismertem félig-meddig.Szeptember 7.-én írtam róla,Trelawney óráján beszélgettem vele.John Stakennek hívták.

Hirtelen azt se tudtam mit mondjak.

-Öh…-nyögtem ki.

-Na mi azt hiszem nem zavarunk megyünk tovább!Sziasztok!-szólt Hermione majd kimentek az ajtón.

-Hát hello,rég beszélgettünk.-mondta Johnny.

-Aha…szia.

-Nem lenne kedved holnap naplemente idején egyet sétálni a tónál?

Nagyon megdöbbentem.Randira hív,vagy mi??!Na persze…hiszen járnak a írek hogy járok Danyvel,de nem úgy néz ki.

-Sajnálom de nem.Tudod…szóval most barátom van és…

-Ki az?-kérdezte engem félbeszakítva.

-Dany…David Johnson.

-Ja hogy ő…ismerem.-mondta Johnny olyan keserűen mintha citroba harapott volna.

-Penny!Penny!Végre!Elment a fattyú?-Remy futott oda hozzám.

-Igen,elment.-feleltem.

-Hmm….te ki vagy?-kérdezte Remy és végignézett Johnnyn.

-John Staken vagyok,te bizonyára Remy Potter vagy.

-Igen…Penny gyere,menjünk,nézzük meg a Mézesfalást!

-Oké…-mondtam,majd Remy kirángatott az ajtón.Még utoljára Johnny szemébe néztem-Sajnálom.

Tényleg nagyon sajnáltam…vajon helyesen cselekedtem?

A Mézesfalás egyszerűen gyönyörű volt!Annyi mindent megkóstoltam,hogy majdnem szétpukkattam.Aztán ránéztem az órára.

-Hu te jó ég negyed 5 van

-Na és?-kérdezte Remy értetlenül.

-Bocs Remy de menem kell!

-Hova mész?

-Találkozom van Danyvel!

Végig rohantam a kis utcán,míg nem odaértem a Három Seorű bejárata elé.Dany ott járkált.

-Jaj ne haragudj,kiment a fejemből!-mondtam Danynek.

-Semmi baj.Gyere mutatok neked egy gyönyörű helyet.

Finoman megfogta a kezem és elindult velem arra,amerre már alig voltak.Útközbe összefutottunk Jhonnyval.Lesütöttem a tekintetem,ő pedig mogorva arccal nézte Danyt.

-Hova megyünk?

-Mindjárt meglátod.

Kiértünk egy kerek kis tisztásra,mögötte fák sorakoztak.Mi elindultunk két igazán szép fa között,míg nem értünk le a tóhoz.A kilátás gyönyörű volt.Rengeteget beszélgettünk és a végén már a domboldalon feküdtünk egymás karjaiban.A felhőket néztük.

-Nézd csak!Annak olyan alakja van mint egy szívnek.-mondta Dany és igaza is volt.Aztán egymás szemébe néztünk.

-Szeretlek.

Ekkor olyan dolog történt ami velem még soha!!!Megcsókolt!!!!Nagyon izgultam közbe és olyan hevesen vert a szívem mint még soha.Nagyon jó volt,és ekor határoztam el,hogy ezt a napot soha nem fogom elfelejteni.Még maradtunk egy kicsit,aztán sugrzó arccal visszaindultnuk a kis utcába.Már indultunk vissza Roxfortba,amikor én visszaindultam Remyhez.

-Téged meg mi lelt?-kérdezte Remy.

-Miért kérded?

-Hát mert olyan boldognak látszol,és tisztára el vagy pirulva…várj csak!Csak nem!

-De igen..megcsókolt…-feleltem mosolyogva.

Estefelé a klubhelységben ültünk,amikor láttam Mariet lejönni a hálóból.Valamit szorongatott a talárja alatt…volt egy tippem mi az…

-Marie!Várj egy pillanatot!

-A lány megrezzent és óvatosa felém fordult.

-Mi-mi az?

-Á semmi,csak ezt visszavenném.Szia!-azzal kivettem a kezéből amit szorongatott.A varázstükröt.

-Ez szép volt!Honnan tudtad hogy nála van?

-Hát egyértelmű volt.Harry,Ron!Légyszi vigyétek ezt a hálótokba és jól rejtések el4Mert a lány hálókba bármikor be tud menni Marie!

-Oké,elrejtük.

-Nagyon köszönöm.

Éjjel megint rémálmom volt.Megint a vérfarkas üldözött,aztán eltünt a kép…és hirtelen Fionát láttam,aki hívott”Gyere!”Elindultam felé.Hirtelen billenést éreztem…

-PENNY!

A kiáltásra felébredtem.De nem az ágyamba votam.Hanem az ablakpárkányon álltam kint,és amint felébredtem megcsúsztam a párkányon!

-Penny!Gyere add a kezed!-Chirstina volt az aki kiáltott és most a segítségemre sietett.

Visszahuzott,és rögtön meg is kérdezte.

-Miért akartál kiugrani?

-Nem akartam…álmomban kerültem oda…Ez nem lehet igaz!Bizztos megint Fiona műve!Pár nappal ezelőtt is belemászott az álmaimba,hiszen tudod!Akkor meg egy kést szúrt a hasamba!Na majd 25.-én a párajon megmutatom neki,hogy velem nem fog szórakozni,és nem fogja az életemet kockáztatni!