Reggel amikor lementem a klubhelységbe az még üres volt.Leültem a szokásos ablak előtti karosszékbe és valami miatt nagyon izgultam.Az a valami a párbaj volt.Tudtam,hogy nyernem kell,mert nem engedhetem,hogy elveszítsem csak így Danyt,másrészt nem alázhatja meg Fiona a griffendélt.Dany most is nagyon furcsa volt,amikor lejött a hálóból rám nézett,majd gyorsan kiment a folyosóra.Nem is köszönt.

 A párbaj közeledtében  az volt a legrosszabb hogy Fiona telekürtölte az iskolát,hogy ő meg én párbajozni fogunk.Olyan volt mintha a griffendél és a mardekár becsülete forogna kockán.A folyosón mindig volt aki sok sikert kívánt,a griffendélesek,a hugrabugosok és a hollóhátosok is mellettem voltak,a mardekárosok pedig próbáltak nekem ártani:Próbáltak elgáncsolni a folyosón,Piton óráján megalázni,meghúzni a hajamat,amikor elmentem mellettük.Remy volt az egyetlen aki mardekáros léttére nem Fiona mellett volt.

 Gyorsan ment a délelőtt,tanulás után pedig ahogy megígértem,Harryéknek segítettem információt szerezni Nicolas Flamelről,de egyszerűen nem tudtam a keresésre koncentrálni,folyton kiesett a kezemből a könyv,kishiján fellöktem Nevillet az elsős griffendélest,és zavaromba a könyvtárosnak azt köszöntem,hogy szia.Harryék látták rajtam mennyire izgulok.Elvégre ha vesztek mindenki bénának fog tartani,és nem csak engem,de a griffendélt is megalázná.

-Szerintem menj és aludj egyet.-javasolta Hermione.

-Úgyse tudnék.-feleltem,miközbe becsuktam egy igen vastag könyvet,és véletlenül az újjamat is odacsuktam.

-Akkor van egy ötletem.-mondta lelkesen Ron.-Mi lenne ha segítenénk neked felkészülni?

Hermione úgy nézett Ronra mint aki megőrült.

-Ugyanmár Ron.Azt nem tehetjük,mert a tanárok észrevennék,annak pedig nem lenne jó vége.-mondta felemelt fejjel Hermione.

-Igaza van Hermione.Gondolj csak bele.Különben is a klubhelységbe gyakorolnánk ahol nincs egy szem tanár se.-vetette fel Harry.

-Hát jó.Nem vitatkozok.Akkor Penny jössz?

-Igen persze.Annyira hálás vagyok nektek.Van egy olyan érzésem,hogy nem ez lesz az utolsó párbajom Fionával…

 A három jó barát nagyon kedves volt velem,azt feltételeztem,hogy Fiona és köztem csak lefegyverző varázslatok esnek majd meg,így azokat gyakoroltuk.

 10-kor már mindenki felment a hálóba kivéve engem,Hermionét,Ront és Harryt.Nem akartak magamra hagyni.Én felsalá járkáltam,amikor valaki lejött a klubhelységbe,és  megállt velem szembe.Ő Dany volt.

-Figyelj…öh…sajnálom de mondanom kel valamit.

Sejtettem hogy mit akar.A levél miatt szakítani.

-Ne!Tudom miről van szó.De nem akarok semmit mondani.Majd holnap megtudod.-makogtam oda neki,mert ha elkezdtem volna mondani,hogy nem igaz ami a levélben van,akkor biztos összevesznénk.

-Nem értelek…

-Nem baj.Holnap megtudsz mindent.

-Hallottam,hogy párbajozol Fionával.Sok sikert.De egyébként csak a griffendél becsületéért párbajoztok?

-Nem.Van még valami.Amit holnap fogsz megtudni.

-Hát jó.Én megyek akkor.-mondta szinte megkönnyebülve.

-Szia!-nem bírtam ki.Közelebb léptem hozzá,és átöleltem.Danyn látszott hogy nem tudja most hogy mit higyen..teljesen össze volt zavarodva.Inkább megfordult,és felment a hálóba.

Eljött a várva várt idő.11:50-kor elbúcsúztam a hullafáradt Hermionétől,Rontól és Harrytől majd elindultam az északi torony felé.Amikor a 2.lépcsőfordulóhoz értem,ott még nem volt senki.5 perc múlva felbukkant akire vártam,hosszú zöld talárban feszített,a szokásos élénk zöld szemfesték csillogott a szeme felett,és a szája sötétzöld rúzsal volt kikenve.Nem is köszönt csak annyit mondott:

-Készen állsz?

Én bólogattam majd közelebb léptünk egymáshoz.Egymással szemben.Felemletük a pálcánkat,majd leeresztettük,nem hajoltunk meg,megfordultunk és pár lépés múlva ismént szemben voltunk egymással.Fiona számolt.

-3,2…1!

Annyira meg voltam dermedve az izgalomtól,hogy szinte észre se vettem,amikor rám szórt egy lefegyverző bűbájt,amitől halatmasat röpültem,mivel és a lépcsőforduló előtt álltam,legurultam a lépcsőn.Egyszercsak egy hatalmas reccsenést hallottam,és felordítottam a fájdalomtól.A kezem eltört.A pálcámat pont abban a kezemben tartottam,és ezért a pálca elgurult.Fiona lejött a lépcsőn,és megállt előttem:

-Lámcsak!Lámcsak!Eljött az idő,hogy végre a griffndél megalázkodjon a mardekár előtt.

 A pálcám úgy fél méterre lehetett tőlem.Felkiáltottam:

-SOHA!-azzal hirtelen fellöktem Fionát,és a pálcám után kaptam.A kezemet a talárom végével bekötöttem.De nagyon fájt.Miután felkaptam a pálcám Fionára szórtam egy lefegyverző bűbájt,amitől ugyan ő is nagyot esett,de nem tört el semmije.Csak látszott rajta hogy szédül. Az első lépcsőforduló tetején álltunk.Így szólt Fiona miután felkelt:

-Na ebből elég legyen!Imperio!

Hirtelen olyan volt mintha elvesztettem volna a fejem.A fülem csengett.Hallottam amint egy hang rámkiabál:

-Gyerünk!!!Ugorj le a lépcsőről!!!

Egyszerűen nem bírtam gondolkodni.Nem akartam de engedelmeskedtem.Hatalmasat estem,méghozzá rá az eltört kezemre.Felordítottam.Fiona tovább mondta:

-És most.Térdelj le előttem,és mondd hogy én győztem!

Ekkor azonban egy sokkal gyengébb hang megszólalt bennem.

-Ne tedd meg!Uralkodj a gondolataidon!Gyerünk!Keresd meg a saját gondolatod!

-NEM!-kiabáltam,a csengés a fülembe egyre erősöttt,majd hirtelen elmúlt.Fiona leeresztette pálcáját.Majd hátrébb állt és újra rám szegezte.Én is gyorsan a pálcám után kaptam ami közben azon a lépcsősoron hevert,amin másodszorra estem le.Egymásra lőttünk egy-egy lefegyverző bűbájt.A kezem borzasztóan fájt,a lábam vérzett,és  úgy éreztem,mintha alig élnék.Visszavágtam Fionának.

-IMERIO!-kiabáltam mire Fiona is megdermedt akárcsak én.Nagyon nem akartam azt tenni amit ő tett velem.De annyira dühös voltam,hogy megtettem.Azt parancsoltam neki,hogy essen le a lépcsőn.Amikor leesett hirtelen megrántottam a fájó kezem,annyira fájt hogy nem bírtam tovább.Fiona is kivolt készülve.Láttam,hogy fel se bír kelni.Hatalmas vértócsán feküdt.Ránéztem ő meg rám.Ekkor azonban láttam hogy elájul,és előttem is elsötétült a világ.