Annyira mélyen aludtam,hogy reggel az egyik hálótársam rángatott fel álmomból.

-Mi-mi az?

-Jaj bocs,nem akartalak zavarni…de 10perc múlva lesz az első óránk.

-Ó nagyon kösz,hogy felébresztettél!

-Á nincs mit.Hogy hívnak?

-Pamela Potter vagyok.És te?

-Ja igen,te vagy az a Durmstrangos lány.Én Marie Berkins vagyok.Az 1.óránk SVK.Na gyere gyorsan,öltözz fel,még lesz időd megenni egy pirítóst!

Nagyon siettem,és Marie társaságában lementem a Nagy Terembe.Oda belépve már csak pár diák eszegetett.A Griffendél asztalnál szám szerint 4.Az egyik szélén két fiatal,fecsegő lány,a közepe táján pedig egy kék szemű szőke fiú és…alig hittem a szememnek,a szívem újra kalapálni kezdett:a barna szemű,édes fiú.Megint ránéztem,de ekkor majdnem elbótlottam a küszöbbe!Akárhányszor összetalálkoztam vele,valahogy mindig leégettem magam előtte.Ennek máig nem tudom mi az oka…bár azért sejtem…

Az első hetünk igen eltérő volt.Az elsőtanítási nap szombatra esett,és még vasárnap is tanítás volt.

   Az 1.óra nagyon jó volt,utána dupla átváltoztatástan,aztán egy bájitaltan,és egy jóslástan.A griffendéles társaim mind megkedveltek,mert az első óra előtt megígértem nekik hogy a lehető leghosszabb ideig fogok beszélni Durmstrangról,mert biztosak voltunk benne hogy az összes tanár ki fog kérdezni.És így is lett,egésznap nem tanultunk semmit,végig meséltem az összes órát.A mardekárosokkal voltunk végig,Remy úgy nézett végig rám,mint a legnagyobb ellenségére.Pedig a féltestvére vok.

   A könyvtárba is elmentem órák után.Ott összetalálkoztam Hermionével,Harryvel és Ronnal.Egy kicsit leálltam velük beszélgetni majd együtt felmentünk a klubhelységbe.

  Éjjel nem bírtam aludni.Volt egy olyan érzésem,hogy le kell mennem a klubhelységbe.És ezért nem bírtam nyugodni.Hát kikeltem az ágyamból,és a lépcsőn elindulva megpillantottam valakit az egyik karosszékben a klubhelységben.Elakadt a lélegzetem.Ő volt az.A barna szemű,alacsony srác.Nem tudtam már visszamenni,mert észrevett.Hát muszály volt odamennem hozzá.Leültem a vele szembe lévő karosszékbe.Egy kis idő múlva aztán megszólaltam nagy nehezen:

-Te hogyhogy nem alszol?

-Nem tudtam aludni.Valami azt súgta hogy le kell ide jönnöm.

-Milyen furcsa!Velem is ez a helyzet.(közben arra gondoltam,hogy a sors hozta így.)A fiúnak nagyon édes hangja volt,ami egyszerre megfogott.

-Na és…hogy hívnak?-kérdeztem.

-David Johnson vagyok.De a haverjaim egyszerűen Danynak(Deni) hívnak.Te Pamlea Potter vagy ugye?

-Igen.De hívj Pennynek kérlek.Honnan tudod a nevem?

-Hát az egész suli rólad beszél.Tök jól elhúztad az órákat.

-Ja,kösz!

Egész éjjel beszélettünk,aztán hajnali 5-kor elhatároztuk hogy megpróbálunk aludni egy kicsit.Visszatérve a hálóterembe olyan boldog voltam,mint még soha.Végre beszélgethettem VELE!!!!!!És csodának csodájára nem bénáztam el semmit…