A levél

  Szia Naplóm! Pamela a nevem, a Durmstrangban leszek idén harmadéves.  (Ennek ellenére mindig a Roxfortba vágytam) Már tizenegy éve intézetben nevelkedem,két éves korom óta vagyok itt. A szüleim eldobtak maguktól, senki se ismerte őket (ha jól tudom meghaltak), így a vezetéknevem ismeretlen. Jómagam egy szemüveges, fekete hajú, zöld szemű lány vagyok.

 Egyik délután a hóbaglyom, Szutyi két levéllel várt az ágyamon.

 Az 1. levél így szólt:

 „Tisztelt Pamela kisasszony!

 Ön a szeptember elsejei tanévet Roxforan kezdi.

                              Üdvözlettel:Igor Karkarov”

 Tátva maradt a szám a döbbenettől, de mindenesetre boldog voltam, hiszen mindig oda vágytam.

 A következő levélen szintén elakadt a lélegzetem:

 „Kedves Pamela!

Albus Dumdledore vagyok, a Roxfort igazgatója. Bizonyára tudomást szereztél már arról, hogy az idei tanévet a Roxfortban kezded. Ennek az az oka, hogy te odavaló vagy. Ismertem a szüleid. Kedves emberek voltak, azért kerültél intézetbe hogy megvédjenek a haláltól. Van egy testvéred is, aki most lesz elsőéves az iskolában. A szüleid meghaltak, feláldozták magukat a testvéredért, aki túl élte. Most biztos azt kérdezed magadtól, hogy ő hogyhogy nem került intézetbe. Hát igen. Amikor téged intézetbe küldtek, akkor született meg a testvéred, így ő még igen kicsi volt hozzá. Elhatároztam miután szüleid meghaltak, hogy megkereslek. Most végre rád találtam.

 Nem is olyan rég kitudotott hogy van anyai ágon egy féltestvéred is. Ő is intézetben nőtt fel, de apja megtalálta és hazavitte. A vezetékneved, és azt, hogy melyik házba kerülsz az évnyitó lakoma előtt megtudod.

                                                  Üdvözlettel:Albus Dumdledore”

 Beletelt pár órába míg megemésztettem ezt a levelet, amit újra és újra átolvastam. Az éjjel semmit se aludtam, végig a testvéreimen járt az eszem. No meg azon hogy másnap el kell mennem az Abszol útra megvenni a felszerelést. (Az abszol útról olvastam a Roxfort történetében.)