Este tízkor találkoztunk a Tiltott Rengeteg szélénél.

-Na, Vérszem, akkor hová lesz a menet?-kérdezte Natasha.

-Passz, Vaskarom. Talán Roxmorts?

-Csúcs!-kiáltott lelkesen Jennis.

-Támadjuk le a Mézesfalást!-javasolta Lara.

-Igenis, értettem, Ezüstszárny parancsnok!-vágta magát katonásan vigyázzba Natasha.

Erre mind elkezdtünk nevetni, majd felemelkedtünk és az édeségbolt felé vettük az irányt. Szép halkan leszálltunk, majd Natasha elmormolt egy "Alohomorá"-t. Csendben benyitottunk és belopóztunk. Villany nem kellett, így is tökéletesen láttunk a sötétben. Lelopóztunk a pincébe és felpakoltuk magunkat mindennel, majd kilopóztunk. Jennis egy "Colloportus"-szal visszazárta a lakatot, majd elindultunk a néptelen utcán. Épp Hangutánzó Habcukrot ettünk.

-Figyi, Ezüstszárny, ez békás!

A lány bekapta a... zöld nyalánkságot, majd elkezdett brekegni. Mind jót nevettünk ezen. Jennisnek kacagó hiénás jutott, akkorát nevettünk, hogy majdnem összeestünk. Natasha volt a soron, ő baglyosat húzott. Utoljára én húztam, macskásat. Épp fennhangon nyávogtam, mikor észrevettem valami mozgást az utca végén. Azonnal a torkomra forrott a miákolás. Az a fakult szürke talár nagyon ismerős volt valahonnan. Az alak rámnézett és rögtön furcsán meglepődtem, aztán aggódás járt végig, de mintha ezek nem is az én érzéseim lettek volna.

-Vérszem, Vérszem jól vagy?-hallottam mellőlem tompán. Aztán feleszméltem és aggódó barátnőim arcába bambultam.

-Ja, hogy én? Persze, Ébenhaj! Csak elbambultam.

Még mindig idegesen fürkésztek, de ez pillanatnyilag nem zavart. Inkább visszanéztam abba az irányba, ahol az előbb a férfi állt, de ő már eltűnt.

A mozgása, az a jellegzetes kimért, elegáns, nyugodt, felsőbbrendű járás. Az a szürke, kifakult talár... ki lehetett? Mindegy, egyszer úgyis kiderítem.

-Mehetünk haza?-kérdezte Jennis bekapva egy... Bogoly Berti Féle Mindenízű Drazsét.-Fúj! Szellemízű!

Elkezdtünk kacagni, közben pedig már emelkedtünk is a levegőbe.

Hamar visszaértünk, aztán befeküdtünk az ágyikónkba és szunyáltunk. Én az ismeretlen férfiról álmodtam.

Most hajnali négy van és nem tudok aludni. Hogy mitől? Mert aggódom. Nem tudom miért, vagy kiért. Mintha nem is én érezném. Pedig aludnom kéne! A számmisztikát nem hagyhatom ki! Egyszerűen imádom! Tudom, hogy eddig csak egy órám volt, de az hulla jó volt! Nem tehetek róla, imádom Vectort. Nagyon jó fej az öreg!

Ezen kívül még rúnaismeretre és jóslástanra járok. Trelawney egy kontár, de a tantárgy jó. A rúnaismeret érdekes, nekem tetszik. Mivel nagyon kevesen jelentkeztek rá, együtt tartják mindenkinak, szóval együtt vagyunk Jennisszel. Mi ketten, plusz még egy hatodéves srác vagyunk az egyetlen Mardekárosok! Számmisztikán Natashával vagyok együtt, meg máskor is, szóval nem kell egyedül ülnöm majd.

Mondtam már, hogy Jennis és Rock rokonaok valahogy? Asszem anyai ágon, de mindegy. Most már alszok, oké? Pá!