Ahhoz képest, mikor aludtam el, korán ébredtem. Ahogy a mellettem lévő éjjeliszekrényre pillantottam, egy talárt, egy kis könyvet és egy fekete borítékban levő levelet találtam. Amint észrevettem, a többiekkel sem volt ez másképp.
Natasha kezdett ébredezni, aztán a többiek is.
Felültem, kibontottam a borítékot, kivettem belőle a sárga pergament. Cirkalmas, de határozott írással ez állt rajta:

"A talárt átalakíttattuk úgy, hogy a szárnyuk kiférjen belőle. A kis könyv egy holdnapló az elkövetkező száz évre. Remélem hasznukat veszik.

Bettina Granger,

igazgatónő"

-Hé, Vérszem!- hallatszott Jennis hangja.-Te is kaptál ilyen király talárt?

-Aha-válszoltam.

Felöltöztünk, és elindultunk a Nagyterem felé. Az úton találkoztam a fattyúval. Végignézett, mintha három fejem lett volna.

-Te meg ki vagy?-kérdezte.

'Nem ismert meg'-gondoltam.

-Én vagyok az, fattyú-mondtam negédes hangon. Most már biztos voltam benne, hogy tudja kivel áll szemben.

-Fú!-mondta egy másik hang.-Ki a fene ez az... izé?

Egy lángvörös hajú Griffendélest pillantottam meg. Azonnal felismertem. Ő volt Ronald Weasley.

-Ő nem egy izé, hanem egy Syren-mondta egy fölényes lányhang.

Hermione Granger volt az okoskodó.

-Mi van fattyú, hermelin, vízlipatkány?

-És mi van te randa eldeformálódott szörnyeteg? Valaki kinyitotta a ketreced ajtaját?- kérdezte a fattyú.

Hihetetlenül dühös lettem. Odamentem hozzá, és nekilöktem a falnak. Lefogtam egyik kezemmel, a másikkal pedig homloka felé közelítettem. Kinyújtottam egyik karmom, és a sebhelyébe mélyesztettem. Végigkarmoltam a villám-alakot. A vér végigcsordult fájdalomtól eltorzult arcán. Elájult. Két "barátja" nem mert semmit tenni, csak megrökönyödve figyelték a jelenetet.

-Tanuljátok meg:-mondtam-nem szabad szórakozni a Syrenekkel.

Majd otthagytam a földön heverő fattyút vízlipatkánnyal és hermelinnel.

Négyen egymás mellett bementünk a Nagyterembe. Éreztem, ahogy minden szempár ránk szegeződik. Nem érdekelt. Leültünk. Az igazgatónő felállt.

-Az iskolában immáron négy Syren is tanul-mondta.-Bánjatok velük kesztyűs kézzel! A Syreneknek különleges képességeik vannak. Látnak a sötétben, tudnak repülni és kétszer annyi a manájuk, mint egyébként.

Erre mind egymásra néztünk, izgatott tekintettel.

-Ezeken kívül, kiváló az igazságérzetük. Gyakran megérzik, ha valaki hazudik. De!

Hát persze, az a de.

-Kegyetlenek is lesznek.

'Ennyi az egész?'-gondoltam.

-Aki megsérti őket, vagy barátaikat, azt azonnal megbünteti, és nem bánik velük finoman! Úgyhogy óvakodjatok négy Syrenünk feldühítésétől. Hangsúlyozom viszont, hogy ártatlanokat sosem bántanak. És... kérlek benneteket, ne ítéljetek a külső alapján.

'Csúcs!'-gondoltam.

-Hé, csajok!-suttogtam.-Egy esti kiruccanás?

Kaján mosolyuk félreérthetetlen volt.

-Tudtam, hogy egyszer úgyis bekövetkezik ez-hallottam Rick hangját.

Ránéztem, egyenesen a szemébe. Éreztem, hogy igazat mond.

-Akkor miért nem szóltál?-kérdeztem.

-Mert nem tudtam mikor-válaszolt őszintén.

Nem írok többet, mert megyek órára. Pá!