Lementem a klubhelységbe... az ember, aki lement oda, Lara volt...
-Mit keresel te itt?-kérdeztem, de mire válaszolhatott volna, térdre rogytam, és ordítottam a testembe nyilalló fájdalomtól. Pár perc múlva elmúlt a fájdalom. Bár vaksötét volt, tökéletesen láttam. Ránéztem Larára, de mégsem őrá... az előttem álló lánynak rövid, fekete haja, vörös szeme, egy pár ezüstös szárnya és ezüst karmai voltak...
-Mit tettél Larával?-kérdeztem, félve a választól.
-Remy... én vagyok az... nézz tükörbe...-beszéde közben láthattam vámpírfogait.
Úgy tettem... rémülten pislogtam teljesen megváltozott tükörképemre. Fekete hajam két copfban omlott a földre, szemem vörös volt, két ezüstös szárny állt ki hátamból, és ezüst karmaim voltak. Nyelvemmel végigsimítottam fogaim, és ugyanolyan hegyesek voltak, mint Laráé.
-Mi ez? Mi történt velem?- kérdeztem Larát kétségbeesve.
-Velünk- helyesbített.- Syrenek vagyunk... minden holdtöltekor és újholdkor változunk át.
Kezdett derengeni valami... olvastam róluk apám egyik könyvében. Különleges képességeik vannak.
-Menjünk le a gyengélkedőre- mondta Lara.
-Menjünk?-kérdeztem csintalan mosollyal szám sarkában.- Inkább repüljünk!
-Oké!- kiáltotta Lara.
Lerepültünk a gyengélkedőre. Madam Pomfrey már ott volt, hálóköntösébe öltözve.
-Áh, szóval maguk is? Jöjjenek, jöjjenek- mondta.
Bevezetett minket egy kórterembe, ahol még két Syren volt.
-Megyek, beszélek az igazgatónővel- mondta Madam Pomfrey.
Mi letelepedtünk egy-egy ágyra Larával. Az egyik Syren szélesen mosolygott ránk, a másik pedig maga elé nézett.
-Sziasztok!-mondta a mosolygó.
-Heló-mondta a maga elé bámuló.
-Szevasztok!-mondtuk kórusban Larával.
-Én Jennis Jugson vagyok- mondta a mosolygó lány.- Ő meg Natasha Nott.
Ismerem mindkettőjüket, Jennis ötödéves, a Mardekár egyik hajtója, Natasha harmadéves és az egyik terelője.
-Lara Wilkes. Nagyon örülök.
-Remy-mondtam.
-Mi a vezetékneved, Remy?-kérdezte Jennis.
-Tényleg, ezt nekem sem mondtad el!- csatlakozott Lara.
Natasha érdeklődve figyelt most rám. Mintha tudta volna, hogy valami fontosat mondok.
-Potter-motyogtam halkan.
-Tessék?-kérdezte Jennis.- Nem értettem pontosan.
-Potter -mondtam.- A nevem Remy Potter.
-HOGYAN?-kérdezte Lara, Jennis és Natasha kórusban. Mindnyájuknak akkora szemük lett, mint a lapostányér.
-Jól hallottátok. Az anyám Lily Evans. A férjével neveltek fel. Az ő nevét kell hordanom.
-De hogy kerültél akkor a Mardekárba?- kérdezte Jennis.
-Úgy, hogy apám a Sötét Nagyúr.
-MIII???- kérdezték kórusban.
-Zárjuk a témát, jó? Pontosan ezért nem mondtam el senkinek- mondtam.
-Rendben- válaszolták kórusban.
-Szerintem, húzzunk hasznot ebből a Syrenségből, nem? Alapítsunk klubot!- mondtam fellelkesülve.- Mi legyen a nevünk?
-Lehetnénk RS!!!-mondta Lara.
-RS?
-Aha! Roxforti Syrenek!
-Rendbenvan!-ordítottuk most már mindannyian az izgatottságtól csillogó szemmel.
-Legyen mindenkinek külön neve is... a Syrenek tulajdonságairól nevezzük el magunkat!
-Én már tudom mi leszek...-mondtam sátáni vigyorral.
-Mi?-kérdezte Jennis.
-Majd ha nektek is meglesz...
-Megvan...-mondták kis idő múlva mindhárman...
-Én Ezüstszárny leszek, oké?- kérdezte Lara.
Bólintottunk.
-Én Ébenhaj. Tudom, hogy hülyeség, de mindegy- mondta Jennis.
-Ne már, nem is rossz!- mondta Natasha.- Én Vaskarom leszek...
-Tök jó!-mondtam.- Én Vérszem.
-De király!-monta Lara.- Amúgy... nektek ez hányadik periódus? Nekem a második.
-Nekem a harmadik.-mondta Jennis.
-Ötödik.- válaszolt Natasha.
-Nekem még csak az első.- mondtam.-Mindjárt jövök, jó? Fel kell mennem valamiért.
Bólintottak. Mire visszaértem, Naplómmal és pálcámmal kezemben, Ezüstszárny, Ébenhaj és Vaskarom már aludtak. Most már én is álmos vagyok, úgyhogy alszok...Lementem a klubhelységbe... az ember, aki lement oda, Lara volt...
-Mit keresel te itt?-kérdeztem, de mire válaszolhatott volna, térdre rogytam, és ordítottam a testembe nyilalló fájdalomtól. Pár perc múlva elmúlt a fájdalom. Bár vaksötét volt, tökéletesen láttam. Ránéztem Larára, de mégsem őrá... az előttem álló lánynak rövid, fekete haja, vörös szeme, egy pár ezüstös szárnya és ezüst karmai voltak...
-Mit tettél Larával?-kérdeztem, félve a választól.
-Remy... én vagyok az... nézz tükörbe...-beszéde közben láthattam vámpírfogait.
Úgy tettem... rémülten pislogtam teljesen megváltozott tükörképemre. Fekete hajam két copfban omlott a földre, szemem vörös volt, két ezüstös szárny állt ki hátamból, és ezüst karmaim voltak. Nyelvemmel végigsimítottam fogaim, és ugyanolyan hegyesek voltak, mint Laráé.
-Mi ez? Mi történt velem?- kérdeztem Larát kétségbeesve.
-Velünk- helyesbített.- Syrenek vagyunk... minden holdtöltekor és újholdkor változunk át.
Kezdett derengeni valami... olvastam róluk apám egyik könyvében. Különleges képességeik vannak.
-Menjünk le a gyengélkedőre- mondta Lara.
-Menjünk?-kérdeztem csintalan mosollyal szám sarkában.- Inkább repüljünk!
-Oké!- kiáltotta Lara.
Lerepültünk a gyengélkedőre. Madam Pomfrey már ott volt, hálóköntösébe öltözve.
-Áh, szóval maguk is? Jöjjenek, jöjjenek- mondta.
Bevezetett minket egy kórterembe, ahol még két Syren volt.
-Megyek, beszélek az igazgatónővel- mondta Madam Pomfrey.
Mi letelepedtünk egy-egy ágyra Larával. Az egyik Syren szélesen mosolygott ránk, a másik pedig maga elé nézett.
-Sziasztok!-mondta a mosolygó.
-Heló-mondta a maga elé bámuló.
-Szevasztok!-mondtuk kórusban Larával.
-Én Jennis Jugson vagyok- mondta a mosolygó lány.- Ő meg Natasha Nott.
Ismerem mindkettőjüket, Jennis ötödéves, a Mardekár egyik hajtója, Natasha harmadéves és az egyik terelője.
-Lara Wilkes. Nagyon örülök.
-Remy-mondtam.
-Mi a vezetékneved, Remy?-kérdezte Jennis.
-Tényleg, ezt nekem sem mondtad el!- csatlakozott Lara.
Natasha érdeklődve figyelt most rám. Mintha tudta volna, hogy valami fontosat mondok.
-Potter-motyogtam halkan.
-Tessék?-kérdezte Jennis.- Nem értettem pontosan.
-Potter -mondtam.- A nevem Remy Potter.
-HOGYAN?-kérdezte Lara, Jennis és Natasha kórusban. Mindnyájuknak akkora szemük lett, mint a lapostányér.
-Jól hallottátok. Az anyám Lily Evans. A férjével neveltek fel. Az ő nevét kell hordanom.
-De hogy kerültél akkor a Mardekárba?- kérdezte Jennis.
-Úgy, hogy apám a Sötét Nagyúr.
-MIII???- kérdezték kórusban.
-Zárjuk a témát, jó? Pontosan ezért nem mondtam el senkinek- mondtam.
-Rendben- válaszolták kórusban.
-Szerintem, húzzunk hasznot ebből a Syrenségből, nem? Alapítsunk klubot!- mondtam fellelkesülve.- Mi legyen a nevünk?
-Lehetnénk RS!!!-mondta Lara.
-RS?
-Aha! Roxforti Syrenek!
-Rendbenvan!-ordítottuk most már mindannyian az izgatottságtól csillogó szemmel.
-Legyen mindenkinek külön neve is... a Syrenek tulajdonságairól nevezzük el magunkat!
-Én már tudom mi leszek...-mondtam sátáni vigyorral.
-Mi?-kérdezte Jennis.
-Majd ha nektek is meglesz...
-Megvan...-mondták kis idő múlva mindhárman...
-Én Ezüstszárny leszek, oké?- kérdezte Lara.
Bólintottunk.
-Én Ébenhaj. Tudom, hogy hülyeség, de mindegy- mondta Jennis.
-Ne már, nem is rossz!- mondta Natasha.- Én Vaskarom leszek...
-Tök jó!-mondtam.- Én Vérszem.
-De király!-monta Lara.- Amúgy... nektek ez hányadik periódus? Nekem a második.
-Nekem a harmadik.-mondta Jennis.
-Ötödik.- válaszolt Natasha.
-Nekem még csak az első.- mondtam.-Mindjárt jövök, jó? Fel kell mennem valamiért.
Bólintottak. Mire visszaértem, Naplómmal és pálcámmal kezemben, Ezüstszárny, Ébenhaj és Vaskarom már aludtak. Most már én is álmos vagyok, úgyhogy alszok...