Nem tudom miért vagyok én ennyire szerencsétlen... két pad közé estem... Danyt ha meglátom érzem, hogy szeretem... de nem tudok mit tenni, Ő  ilyen szemét, és kész. Azt meg persze megértem, hogy Johnny szóba se áll Velem, vele meg Én voltam szemét... megfogadtam, hogy soha többet... egy könnycseppet sem fogok ejteni Dany után, mert azt sem érdemli meg, hogy Rá nézzek.

Ez a reggel is úgy indult mint a többi. Felkeltem, lezuhanyoztam, átnéztem a tanulnivalót, megvártam míg barátnőim elkészülnek, és együtt lementünk a Nagy Terembe, ahol pedig összefutottunk Remyvel.

Már épp felkészültem állni az asztaltól, amikor odajött hozzám Kevin Creevey.

- Elnézést Pame... bocsi.. Penny... zavarok?

- Nem Kevin, már rég láttalak.- feleltem mosolyogva.

- Milyen órád lesz?

- Jóslástan, úgyhogy ha megbocsátassz nekem mennem is kell, mert nem fogok odaérni. Szia Kevin!- azzal Én, Tina, Kathleen és Remy elindultunk jóslástanra. Remy nagyon furcsán viselkedett, nem is szólt hozzánk egy szót se.

- Remy, mi bajod?

- Semmi...- hangzott a nyers válasz.

- Tényleg találtatok már ki becenevet?

- Én igen.- felelte Kathleen kérdésére Tina.

- Valóban? Na és mit?- érdeklődtem kíváncsian.

- DarkShadow.

- Hm.. nem is rossz! És becézhetünk Darknak, vagy DS- nek?

- Persze!- mondta büszkén Tina alias DS.

- Én is gondolkodtam... az én becenevem Bloodmoon lesz... vagyis magyarra fordítva vér hold.- szólalt meg mogorván Remy.

- Az Én becenevem azt hiszem... Nightmare lesz, de ez még nem biztos...

- Miért nagyon jól hangzik! Na és Te Penny? Találtál már ki valamit?

- Nem, még sajna nem. Meg is feledkeztem róla...

Amikor odaértünk a Mardekrosok már ott álltak a létra előtt, hogy sorba felmászhassanak.

- Na megérkezett az áruló és bandája...- kezdte a piszkálódást Fiona.

- Milyen áruló?!- kérdeztem ingerülten.

- Hát Remy Potter kisasszony.- szólt gúnyosan a Fiona mellett álló vörös hajú lány.

- Remy hova süllyedtél... apád "büszke" lehet Rád...

Nem sokon múlott, hogy Remy neki nem esett Fionának az otromba mondat miatt, hárman kellett lefognunk.

- Szégyen... Remy... átálltál a Griffendélesek közé. Én a helyedben elsüllyednék a föld alá...

- Na itt fejezd be! - kezdtem ingerülten, és a pálcám után nyúltam.- Mi az? Megint kinyílt a csipád? Érdekes pár napja még úgy be voltál rezelve, hogy nem mertél belém kötni!

Ezzel sikerült felidegesítenem Fionát.

- Hm… Nagyon vigyázz magadra „drága” Penny… még a végén „véletlen” halálos baleset ér…

- Ezt hogy érted… - mondtam kissé megijedve. Fiona hangjában most nem gúnyt éreztem, hanem mérhetetlen bosszúvágyat, kárörömet és komolyságot.

Nem sokáig töprengtem az elhangzott mondaton, mert én következtem a felmászásban, a létrán.

Egész órán Azon törtem a fejem, hogy mit értett Fiona az alatt hogy halálos baleset ér… a tükör… vissza kell szereznem…Trelawney, a jóslástan tanár óra közepén odajött hozzám, és a tenyeremet kezdte el böngészni, majd egy hatalmas ijesztő sikítással jelezte, hogy mit látott a „jövőmben”.

- Kis drágám… nagyon vigyázz magadra… - szólt, majd sírva fakadt. Fionára pillantottam, aki nem nevetett. Sőt. Egész komoly képet vágott.

 Remy egész órán gondolkodott. Látszott rajta, hogy nagyon felzaklatta az, amit Fiona mondott. Óra után szó nélkül távozott, meg sem várt minket.

Következő órán, bájitaltanon nem mellénk ült le, hanem egy Mardekáros lány társaságát választotta. Tina egész órán ábrándozva nézte Perselus Pitont, Én és Kathleen kezdtünk érte komolyan aggódni. A végén még lehet beleszeret Pitonba… óra után Remy ránk se nézett, kiment a teremből.

- Na ez már több a soknál. Minket hibáztad Fiona ostoba megjegyzése miatt?- fakadt ki az ebédnél Tina, amikor köszönt Remynek, Ő meg egy szóra se méltatta.

Az órák után a klubhelységben megcsináltuk a leckénket, majd lementünk a másnapi átváltoztatástanra gyűjtőmunkát keresni. Letelepedtünk egy kis asztalnál.

- Ti keressétek meg az átváltoztatástan alapfokon-t, én emg keresek valami állatoknak az átváltoztatásáról szóló könyvet.- azzal felálltam, és elindultam egy eléggé üres könyves polc felé.

Ott egy hatalmas poros könyv állt, a legmagasabb polcon… hirtelen mocorogni kezdett. Halálra rémültem, de egészen megkönnyebültem, amikor a könyv lerepült a polcról, és alatt felbukkant egy kis házimanó feje. Egyszerre felismertem a manót, aki nagyon keservesen sírt.

- Liza, mi a baj?

- Kisasszony! A társaim elzavartak, mert folyton elszólom magam…

Pont kapóra jött nekem a manó, hiszen Ő tudja, hogy hol van a varázstükör.

- Figyelj Liza, ne sírj! Kössünk egyességet! Én beszélek a társaiddal, hogy fogadjanak vissza, Te pedig elárulod nekem, hogy hol van a varázstükör rejtekhelye. A konyhán, igaz?

- Jaj… ezt nem tehetem…

- Liza, az életem múlik ezen… kérlek segíts, és akkor én is segítek…

- Na jó. Holnap este megmutatom a rejtekhelyet. Te pedig ígérd meg, hogy beszélsz holnap a többi házimanóval.

- Rendben, megígérem.

Kicsit sikerült megkönnyebülnöm, hogy van esély arra, hogy ne haljak meg… miután befejeztük a keresgélést, felmentünk a klubhelységbe, onnan pedig vacsorázni. Miután visszaértünk, én már nagyon fáradt voltam, ezért elhatároztam, hogy lefekszem aludni. A hálóba érve nagyon nagy döbbenet fogott el. Az ágyam tiszta vér nyom volt. Az ágyam fölött a falon egy véres felirat állt: „Holnap éjjel meghalsz.”  Visszarohantam a klubhelységbe, és megkértem Tináékat hogy nézzék meg. Nagyon megrémültek mind a ketten. Utána félrehívtam Hermionét.

- Hermione! Most a tükör hogy lehet Fiona birtokában, ha nem is nála van, hanem elrejtette?

- Mert, nem szó szerint kell érteni. Aki megkéri a tükröt, hogy mutasson meg neki valamit vagy valakit,  attól a perctől fogva a tükör az Ő birtokában van, egészen addig míg más meg nem kéri a tükröt.

- Köszönöm!- szóltam majd visszarohantam a vérnyomokat eltüntettem a pálcám segítségével, ágyba bújtam és gondolkodni kezdtem.

 Biztos hogy Fiona volt… azt írta, hogy holnap meghalok… holnap sürgősen meg kell keresnem azt a tükröt különben már nem kell sokáig élnem…