Úgy ugrottam ki az ágyból ma reggel, mintha legalábbis karácsony lett volna. Reggelinél persze első dolgom volt részletesen beszámolni Robnak a tegnap éjszaka eseményeiről. Ő is teljesen feldobódott a hírtől, de figyelmeztettem, hogy azért színleljen meglepetést, ha a prof közli vele. Alig bírtam kivárni a harmadik órát(az volt a bájitaltan), de végül mégiscsak elérkezett. Nyugalmat erőltettem magamra és igyekeztem türelemmel lenni, tudtam, óriási csalódást okoznék neki, ha megtudná, hogy hallgatóztam. Arra számítottam, hogy óra után mondja meg, de nem. Semmi. Aggódni kezdtem. Túl hamar jöttem el tegnap. Lehetséges lenne, hogy utána még keresztbe tett valami, csak azt már nem hallottam? Ám ahogy néhány óra múlva ismét a Nagyterembe mentem, és a Mardekár asztala felé indultam, megszűnt minden aggodalmam. Hát persze! - csaptam a homlokomra gondolatban. Rob nem volt ott az órán! Alighogy leültem az asztalunkhoz, ő is megérkezett. Még el sem kezdtünk beszélgetni, mikor hirtelen sötét árnyék vetődött az asztalra. Nem bírtam elfojtani egy mosolyt, de gyorsan rendeztem az arcvonásaimat, mielőtt felpillantottam. A professzor jelentőségteljesen ránk nézett, majd szokásos, kimért modorában megszólalt:
- Munroe, Miss Snape, McGalagony professzor általam üzeni, hogy mérlegelte a dolgot, és mégis engedélyezi a szakkört. - itt tartott egy kis hatásszünetet, mi örömtől csillogó szemmel összenéztünk, majd folytatta:
- Mivel mindkettőjük órarendjét ismerem, a saját időbeosztásomat is figyelembe véve úgy gondolom, csütörtök délután lenne a legalkalmasabb. Mondjuk öt óra megfelel? - naná, hogy megfelelt! Lelkesen megköszöntük, ő pedig biccentett, majd kimért, lendületes léptekkel elindult a tanári asztal felé. Egy darabig néztünk utána, aztán Rob hirtelen így szólt:
- Nem furcsa, hogy engem tegez, téged pedig magáz? - egy percig elgondolkodtam a kérdésen, végül magabiztosan megráztam a fejem:
- Egyáltalán nem. A lányokat csak akkor tegezi, ha kijön a sodrából.
- Tényleg! - mondta erre Rob, majd hamiskás mosollyal megjegyezte:
- Milyen tájékozott vagy.
- Volt alkalmam első kézből kitapasztalni.
- Ejnye, Sue, tán csak nem szándékosan cukkoltad a mi drága professzorunkat? - csipkelődött tovább, de én elkomolyodtam.
- Olyan is volt. Régen. De már nem. Már jó ideje nem csinálok ilyesmit. - mondtam, miközben kicsit elmerültem az emlékekben. Miután "anno domini" összevesztünk, dacból állandóan megpróbáltam magamra haragítani az apámat, ez többnyire sikerült is. Csak aztán rájöttem, hogy ez meglehetősen gyerekes magatartás, ráadásul a büntetés is egyre keményebb lett, úgyhogy jobbnak láttam felhagyni vele.
Az ebédszünet gyorsan véget ért, legközelebb vacsoránál találkoztam Robbal. Elemezni kezdük a mostanában történteket, például a tegnap éjszakát.
- Azt mondod, Mógus volt? - kérdezte izgatottan Rob.
- Aha, tisztán láttam, a szokottnál is furábban viselkedett.
- Pedig az nem kis teljesítmény! - nevettünk, majd tűnődve így szóltam:
- De komolyan, gyanús nekem az ürge. Nem kéne szemmel tartani?
- Áá, ha valami gáz lenne vele, Dumbledore már biztos kiszúrta volna.
- Gondolod? Azért ő se tudhat mindent.
- Ha mindent nem is, de nagyon sokat. Hidd le, ha Mógus forral valamit, tutira lefülelik időben!
- Ha te mondod. Legyen igazad! - hagytam ennyiben, de vetettem néhány nyugtalan pillantást a tanári asztal felé. Aztán hirtelen eszembe jutott valami:
- Te, nem tudod véletlenül, ki vagy mi az a Bolyhoska?
- Bolyhoska? Úgy hangzik, mint valami cuki kis nyuszika. - vigyorgott Rob, miközben a feje fölé tette a kezeit fülnek és idétlen pofát vágott hozzá.
- Nagyon vicces. - fintorogtam félig nevetve.
- Mért kérded egyébként?
- Tudod, mondtam, hogy hallottam.
- Ja, igen, már emlékszem. Meséld már el nekem, hogy tudtál olyan észrevétlenül osonni a folyosón, és hogyhogy olyan jól láttál és hallottál mindent?
- Megvannak a módszereim, de most jobb, ha megyek, ma még nem is láttam Mephistót. - álltam fel az asztaltól. Lehet, hogy beszélnem kellett volna Robnak az animágiáról? Még nem döntöttem el, de azt hiszem, egyszer talán elmondom neki. Bár még anyám se tud róla. Igaz, a Weasley-ikrek igen, és ugyebár amit három ember tud, az már régen nem titok...mindegy, majd meglátjuk.