Szia naplóm!

Csak azért nem írtam az elmúlt pár napban, mert semmi érdemleges nem történt velem. Ezen a reggelen is ugyanolyan üresen ébredtem mint előtte. Már szinte megszoktam, hogy akárhányszor kiléptem a hálóból Kevin Creevey midngi fényképezőgéppel rohant elém. Ez most se volt máshogy.

- Jó reggelt Pamela!

- Már körülbelül tízszer szóltam, hogy ne Pmalenának hívj hanem Pennynek.

- Jó-jó ne haragudj, kérlek...Hogy aludtál? Na és az öcséd? Ő alszik még?

- Honnét tudjam, hiszen most keltem fel én is.

- Ja tényleg, ne haragudj...

Ez a két szó, egy nap körülbelül ezerszel hagyta el Kevin száját. Folyton rajtam lógott, nem leheett lerázni, és már kezdett nagyon zavarni, mivel még Johnnyval se tudtam így talizni.

- Mit csinálsz ma? Délután sétálunk egyet? Egész jó idő van. Lekísérjelek a Nagy Terembe?

- KEVIN! Kérlek szállj már le rólam! Nem veszed észre, hogy mennyire idegesítő vagy?!

Ez volt az utolsó mondat amit mondtam neki, mert kirohantam a klubghelységből. Mindenki engem nézett. Nagyon lelkifurdalásom volt Kevin miatt, de sehogy máshogy nem tudtam soha lerázni... A nagy terme felé igyekezve, végig gondolkodtam, hogy jól cselekedtem-e, és nem figyeltem előre, ezért perceken belül bele ütköztem valakibe, és nem is akárkibe, ráadául nem hogy csak neki mentem, hanem rá is estem!

- Öhm... bocsi Dany...

- Hát izé.... őőő semmi baj. - mondta a fiú, s közbe szánk majdnem összeért. A következő pillanatba azt vettem észre, hogy egyre közelebb hajolok Danyhez...amikor...

- Dany?!

Pati állt mögötünk. Feltápászkodtunk, majd mindketten a lányra néztünk.

- Nézd Pati...- Dany nem tudta folytatni a mondatot, mert torkán akadt a szó, a pofon miatt amit kapott. A sértődött lány elszaladt, és most mélyen Dany szemébe néztem. A szívem ismént nagyot dobbant, és újra azt éreztem, hogy az én szívem csak is Dany-é. Egy ideig még egymást néztünk, aztán egy halk köszönés közepette elbúcsúztunk.

A Nagy terembe Johnny várt egy hellyel mellette.

- Szia édesem!- köszönt vidáman a fiú, és amikor leültem mellé meg akart csókolni. Én meg elfordítottam a fejem...- Mi a baj?- kérdezte aggódva Johnny.

- Nézd Johnny...- belenéztem a fiú két gyönyörű szemébe, és egyszerűen nem tudtam neki elmondani ami történt.- Öhm... náthás vagyok...

Johnny nagyon meglepetten képett vágott, de nem firtatta tovább. Egész reggeli alatt egy szót se szóltunk egymáshoz.Miután végeztem, felkeltem ahelyemről, és elindultam a könyvtár felé. Megbeszéltem Kathleen-nel, Tinával és Remyvel hogy  ott találkozunk.

Mire odaértem három barátnőm már várt engem egy kis kerek asztalnál trécselve.

- Csakhogy itt vagy! Hol voltál eddig?- kérdezték a lányok kórusba.

Elmeséltem nekik az egész történetet.

- Na és most újra lángra lobbant a nagy szerelem?- kérdezte viccelődve Tina.

- Nem...nem... nem tudom...-hajtottam le csalódott képet vágva a fejem.

- Ugyan már Penny... Dany egy megbizhatatlan alak. Szerintem sokkal jobban jössz ki, ha Johnny-val maradsz. Ő legalább őszinte és hűséges hozzád.- szólt megnyugtató hangon Kahtleen.

Arról volt szó, hogy bájitaltanra készülünk fel közösen, de valahogy sehogy se ment. Elkezdtünk olvasni csendben, mire Remy hirtelen megszólalt.

- Olyan...olyan... trágyaszag van...

Erre természtesen mind a négyen nagy nevetésben törtünk ki, mert a könyvtáros is meghallotta, és egyszerre szimatolni kezdett a levegőben. A következő két órában egy percre se néztünk bele a könyvekbe, végig hülyéskedtünk. Az ebéd is gondtalanul telt, aztán délután elbúcsúztunk Remytől,és a klubhelységbe beszélgettünk.

Késő délután aztán odajött hozzánk nagyon szomorú acrkifejezéssel Kevin.

- Penny... nézd... szóval kérlek ne haradugj amiért olyan rámenős voltam... megígérem többet nem fogok utánnad járkálni se semmi...

- Kevin... köszi, hogy Penny-nek hívtál.- ezzel sikerült egy kisebb mosolyt csalnom az arcára.- Én nem haragszom, de kérlek máskor figyelj oda... az oké, hogy odajössz néha beszélgetni pár percre...de hogy állandóan rajtam lógj... szóval ez már sok volt...

- Értem... akkor... most... elmegyek....sziasztok...

- Hello!- köszöntünk a lányokkal kórusba. Miután hallótávolságon kívűl volt Tina egyszerre elkezdte a cikizést.

- ÓÓÓ Penny! A végén még Dany és Johnny közül Kevin válaszoltod....

- Jaj ne kezd!- mondtam neki nevetve, és hozzávágtam egy díszpárnát.

- Jó, jó de hát látszik rjata, hogy oda van érted...

- Aha, na és... mi van veled és Mat-tel?

- Semmi! Annak már vége.- válaszolta magabiztosan Tina. 

- Lányok nem tudom mit fog szólni a tanár, hogy ma semmit nem készültünk...

- Ne aggódj már ennyire Kathleen!

- Oké, igazad van.

Már elég éjfél felé járhatott amikor végre elbúcsúztunk a többiektől, és felmentünk a hálóba. Tíz perc múlva már mind ágyban voltunk. Nagyon fáradt voltam, de éreztem hogy megint sikerül Danynek telejsen felkavarnia...

- Penny! Penny! Mi van veled!? Miért sírsz???- kérdezte Tina amikor meglátta könyneimet a csillogó holdfényben. Odaült az ágyam szélére.- Dany- Bólintottam, majd átöleltem barátnőmet.