Ma is jó kis napom volt! Második óra: átváltoztatástan. Peeersze, hogy
feleltem. Negyedóra ment el azzal, hogy a tanárnő olyat akart kérdezni,
amire nem tudom a választ, de nem jött össze, hehe. Végül azt
mondta, figyeli az órai munkámat is. Gondolom, óriási elégtételt
jelentett neki, hogy hibáztam: zöldalmává kellett volna változtatnom
Mephistót, de csak egy aranysárga Goldenre futotta az erőmből.
Szenvedtem még egy darabig, aztán visszaváltoztattam szegényt. Nem
igazán értek egyet azzal, hogy élő állatokon gyakoroljunk, főleg nem a
saját háziállatainkon, dehát ki vagyok én, hogy megkritizáljam a mi
drága jó McGalagony professzorunkat, vagy ne adj' Isten az
iskolarendszert? Mindegy. Aztán óra végén a "tisztes matróna" félre
húzott orral közölte velem az eredményt:
- 'V' az érdemjegye, Snape, örüljön neki.
- Igenis, tanárnő! - vágtam rá a tőlem telhető legbájosabb mosollyal.
Szörnyen undok pofát vághattam, hehe.
A nap további részében is igen "családias" hangulatom volt, ilyenkor
szokták mondani anyám barátnői: "Tiszta apja! Éppen olyan
modortalan!" Mivel holnapra nem volt sok házim, letelepedtem a
klubhelyiségben, és elővettem régi időtöltésemet, amire az elmúlt
néhány évben szoktam rá: kis papírrepülőket hajtogattam, aztán
néhány gyufaszálra kezet-lábat bűvöltem, meg papírfecnibe csavartam
őket, és beleültettem egy-egy röpzibe. Eldobtam a repülőt, és mikor az
asztal fölé ért, egy kis szikrával meglőttem, mire a repülő lezuhant és
porrá égett, a kiskoma meg katapultált, és a papírfecnit ejtőernyőnek
használva ereszkedett lefelé. Ekkor az "ejtőernyőt" is felgyújtottam, így
a gyufaemberke kapálózva az asztalra zuhant, és nyakát szegte. Jobb
pillanataimban az "ejtőernyővel" együtt a gyufafejet is sikerült
meggyújtanom, sőt, tavaly egyszer valahogy elértem, hogy az egyik
emberke vérezzen. Azóta sem sikerült, sajna. Természetesen ez a
játék egyáltalán nem tűzveszélyes(mire leér a cucc, rég elalszik), eddig
mégis csak a hálóteremben csináltam, egyedül, vagy otthon(anyura
kentem, ha sulin kívül varázsoltam), de most olyanom volt, hogy nem
érdekelt semmi. A prefektus csaj persze rögtön kiszúrta, és feltartott
orral odajött kötekedni, ám még mielőtt egy szót is szólhatott volna,
lelőttem az aktuális repülőt, amiből szintén egy emberke ugrott ki,
szokatlanul nagy ejtőernyővel. Megvártam, hogy a prefi elolvassa a
rajta lévő feliratot(az ő neve volt), aztán egyenesen a gyufaember fejét
céloztam meg. Talált, a fej kigyulladt(a csaj meg begyulladt, hehe), az
emberke fájdalmasan rángatózni kezdett, és mire a léghuzattól kialudt
a láng, a koma kezei és lábai élettelenül lógtak a levegőben. Szép
lassan leereszkedett az asztallapra, kifeküdt, és szemfedőként borult
rá a névvel ellátott pergamendarab. A prefektuslány úgy meresztette
rám a szemét, mintha most jöttem volna a zártosztályról, de mikor a
kezemet hirtelen mozdulattal elhúztam a nyakam előtt, megértette a
célzást. Fejét rázva, és pofákat vágva ugyan, de visszabattyogott a
helyére és békén hagyott, én pedig zavartalanul szadiztam tovább a
gyufaszálakat. Egész jól elvoltam vele, észre sem vettem a "közeledő
halál jeges leheletét", ami mindig befagyasztja a hangulatomat.
Természetesen apám meglehetősen különleges kisugárzására
gondolok. Arra eszméltem, hogy valaki megelőzött: leszedte előlem az
utolsó kiskomát. Kelletlenül eltűntettem a romokat egy
pálcamozdulattal. Remek, csinálhatok újakat! - bosszankodtam,
miközben villámló tekintettel pillantottam fel a "merénylőre". Amint a
professzor fekete szemébe néztem, szokás szerint megszólalt bennem
egy hang: "Tűrtőztesd magad!" Ám ezúttal nem hallgattam rá. Nem
tudom, mi ütött belém, de ma egyszerűen nem bírtam leállni. Szemem
sarkából láttam a prefi kárörvendő vigyorát, de ez sem térített észhez.
Azért balhét nem akartam, csak jól odamondani Darth Vadernek(ezt
egy mugli filmtrilógiában láttam, találó, nem?).
- Most örülsz a fejednek, mi? - sziszegtem még mindig a szemébe
nézve.
- Tessék? - kérdezett vissza, és úgy tűnt, tényleg nem érti.
- Ó, nem érdekes, professzor úr, csak bátorkodtam megjegyezni, hogy
büszke lehet magára: McGalagony professzor lefújta a szakkört,
gondolom, erre spekulált már az elején. És most, ha megbocsát - azzal
söpörtem is fölfelé a hálóterembe. Benyomtam a rockot teljes
hangerővel, végihevertem az ágyamon, fejemben kavarogtak a
gondolatok. Mit adja itt az értetlent? Ha McGalagonytól nem is tudja, az
előbb, mikor a szemébe néztem, simán kibányászhatta a fejemből. Bár
szerintem magától is lenne annyi esze, hogy kitalálja, mi az ábra.
Lehet, hogy most tényleg nem volt benne rossz szándék? Meglepne. na
mindegy, legalább kitomboltam magam.