VII. Fejezet
Pamela Potter 2004.07.28. 13:19
A félreértés helyrehozása
Eljött a sötét éjszaka. A fiúk és a lányok már mind a helyükön feküdtek, és bezsélgettek. Sirius és James volt az egyedüli akik helyet cseréltek a múlt éjszaka óta...
Sirius aggódalmas képet vágva nézte ahogy James Jessycát csikizi. nagyon féltékeny lett, ezért köhintett egyet, mire barátja észbe kapott, majd a mellette nevető lányra nézett és így szólt:
- Öhh... Jessy... beszélnem kell veled Siriusról.
- Jaj hagyj már békén azzal a féleszűvel!- mondta jó hangosan a lány, hogy Sirius is hallja.
- Félreértetted az egészet... mellesleg Te hallgatóztál???- esett le a dolog Jamesnek.
- Öhh... hát igen.- mondta elszégyelve magát a lány.
- Na és az egész beszélgetésünket hallottad?
-Nem... csak a végét...
- Na látod! Akkor ez volt a baj!
- Tessék?
- Sirius nem Rád mondta, hogy undorító hanem tudod az évfolyamtársunkra, Caroline-ra!
- Aha, és ezt higgyem is el, mi?
- Nem hazudok!- jelentette ki James.
Jessy belenézett a fiú szemébe, és abban látta megcsillanni az őszinteség fényét.
- Hiszek neked. Na és most mit tegyek?
Ha már mindenki elaludt menj le hozzá a földre... Ő úgyse fog még aludni... szerintem...
- Oké...- válaszolta a lány.
Hajnali három lehetett mire már mindneki elhalkult. Jessyca pedig felkelt az alvó james mellől és lemászott a földre, Sirius mellé, aki valóban nem aludt még.
- Szia.- köszönött zavartan a fiú.
- Szia. Zavarok?
- Mi? Dehogy!
- Akkor jó.
- Beszéltél Jamessel?
- Igen, és bocsi...
Erre a fiú elmosolyodott és kihasználvaa kiváló alkalmat megölelte a lányt majd így szólt:
- Őőő figyi már régóta meg szeretném kérdezni... leszel a barátnőm?
Jessyca hirtelen azt se tudta hol van. Valahogy nem jött ki hang a torkán... nem készült fel máris erre a kérdésre.
|