Eljött a sötét éjszaka. A fiúk és a lányok már mind a helyükön feküdtek, és bezsélgettek. Sirius és James volt az egyedüli akik helyet cseréltek a múlt éjszaka óta...

 Sirius aggódalmas képet vágva nézte ahogy James Jessycát csikizi. nagyon féltékeny lett, ezért köhintett egyet, mire barátja észbe kapott, majd a mellette nevető lányra nézett és így szólt:

- Öhh... Jessy... beszélnem kell veled Siriusról.

- Jaj hagyj már békén azzal a féleszűvel!- mondta jó hangosan a lány, hogy Sirius is hallja.

- Félreértetted az egészet... mellesleg Te hallgatóztál???- esett le a dolog Jamesnek.

- Öhh... hát igen.- mondta elszégyelve magát a lány.

- Na és az egész beszélgetésünket hallottad?

-Nem... csak a végét...

- Na látod! Akkor ez volt a baj!

- Tessék?

- Sirius nem Rád mondta, hogy undorító hanem tudod az évfolyamtársunkra, Caroline-ra!

- Aha, és ezt higgyem is el, mi?

- Nem hazudok!- jelentette ki James.

 Jessy belenézett a fiú szemébe, és abban látta megcsillanni az őszinteség fényét.

- Hiszek neked. Na és most mit tegyek?

 Ha már mindenki elaludt menj le hozzá a földre... Ő úgyse fog még aludni... szerintem...

- Oké...- válaszolta a lány.

Hajnali három lehetett mire már mindneki elhalkult. Jessyca pedig felkelt az alvó james mellől és lemászott a földre, Sirius mellé, aki valóban nem aludt még.

- Szia.- köszönött zavartan a fiú.

- Szia. Zavarok?

- Mi? Dehogy!

- Akkor jó.

- Beszéltél Jamessel?

- Igen, és bocsi...

Erre a fiú elmosolyodott és kihasználvaa kiváló alkalmat megölelte a lányt majd így szólt:

- Őőő figyi már régóta meg szeretném kérdezni... leszel a barátnőm?

Jessyca hirtelen azt se tudta hol van. Valahogy nem jött ki hang a torkán... nem készült fel máris erre a kérdésre.