Reggel korán felkeltem. Lementem a klubhelységbe, az még üresen állt. Megvártam, hogy Harryék is felébredjenek, úgy döntöttem lemegyek a parkba, egy kis reggeli sétát teszek a környéken. Éppen már vissza sietem a kastélyba, amikor hirtelen az az érzésfogott el, hogy figyelnek. Megfordultam, és körülnéztem. Láttam, hogy a Tiltott rengeteg legközelebb álló fáinak ágai megmodzulnak.

 - Ki van itt?- kérdeztem a fák közé meredve, ám választ nem kaptam, így tovább indultam.

 Reggeli közben is azon járt az eszem, hogy ki lehetett az a parkban. Hát nem mondom, izgalmas egy év ez a mostani, a régi suliban feleennyi kalandban nem volt részem, mint itt ebben az egy hónapban. De úgy vettem észre, mintha most kcisit lelassúlna az életem. Lehet hogy ennek Dany az oka. Vagy pedig mert Fiona megijedt a tegnapi álombemászától, és egész nap került...

 Délután edzésünk volt, és én direkt úgy tettem mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne. Nagyon jó kedvet próbáltam játszani Dany előtt, és egész végig az egyik hajtóval, Katie-vel beszélgettem, amiért Wood ránk is szólt. Az edzésre eljöttek nézőnek Hermione, Ron és egy fiú, akit amikor megpillantottam akkorát dobbant a szívem, hogy majd leestem a seprűről. Ezt Dany is észrevette, és amikor meglátta odalent John Stakent, undorodott képpel beleütött egy feléje közeledő gurkóba. Az edzés után aztán odamentem a lelátón ülőkhöz.

 - Sziasztok.

 - Á szia Penny! Nagyon jól repültél.- dicsért meg Ron.- Ja el is felejtettem, Johnny nagyon leakart velünk ide jönni, és...

 - Na jó, mi nem is zavarunk tovább, gyere Ron!- vágott közbe Hermione, megfogta a csodálkozó fiú karját, és elrángatta.

 - Nagyon bírom őket, folyton civakodnak.- mondta mosolyogva Johnny, s közbe a távolódó Hermionét és Ront nézte, akik szokás szerint most is veszekedtek, és mindenki aki ott volt hallotta.- Na nem akarsz jönni egyet sétálni?

 - Dehogynem, miért is ne.- mondtam de ebben a percben Johnny megfogta a kezem, és úgy kezdtünk el sétálgatni. Nagyon jól éreztük magunkat, azt éreztem,hogy Johnny nem csak barátilag közeledett hozzám... végülis rendes srác meg kell hagyni...de az én szívem még mindig Danyé, akármilyen szemét is volt velem. De majd idővel talán elfelejtem...

 Este még mindig együtt beszélgettem Johnnyval a klubhelységbe.

 - Na most már későre jár, ideje aludnom egy kicsit. Szóltam, de persze nem aludni akartam, hanem az álombemszást végrehajtani.

 - Igaz... akkor szia.- mondta lehajtott fejjel Johnny. Már elindultam a háló felé amikor...- Öhm... Penny! Várj!

 - Mi az?

 - Azt szeretném kérdezni, hogy... leszel a barátnőm?

 Nagyon meghökkentem a kérdésen, hiszen alig ismertük egymást.

 - Nem... tudom.- feleltem zavartan.- ezzel várjunk még, mert én még...

 - Danyt szereted... jó-jó megértem... várok ameddig csak akarod. Akkor jó éjt,Penny.- mondtaa fiú nagyon bánatosan, és egy puszit adott az arcomra.

 - Jó éjt.

 Felmentem a hálóba, szokás szerint fel s alá járkáltam, hogy ne álmosodjak el. Amikor úgy éreztem, hogy ideje megcsinálni az álombemászást, elkezdtem... újra a tisztáson voltam, elmondtam a mondatot, hívni kezdtem Fionát, majd kinyitottam a szemem és kifutottam a folyosóra, onnan is a Mardekár klubhelység felé vettem az irányt. Már láttam Fionát, aki pont most fordult be arra a hosszú folyosóra, amin énis voltam.

 - Gyere!-hívtam, ő egyre közeledett. Nagyon kellett koncenrálnom, mert éretem, hogy Fiona ki akar törni... de az csak akkor sikerülhet ha én abbahagyom egy pillanatra a koncentrálást... már csak pár lépésnyire volt tőlem, tovább hívtam, egészen egy hatalmas ablak elé mentem vele. De elfogott a lelkifurdalás... nem volt szívem megölni... nem vagyok olyan mint ő... ezért hát ott hagytam, rohantam fel a klubhelységünkbe. Nem tehetek róla, nem vagyok olyan vérszomjas mint ő... Én nem fogom az életét kockáztatni, bármilyen szemét is volt velem...