Egy szép augusztusi délutánon két kamasz lány fecsegett az Overteak utca 13.-as száma alatti udvaron. Az egyiknek gesztenyebarna, a másiknak sötétvörös haja csillógott a napfényben.Ez a két lány Jessyca és Lily volt. 

  - Na itt van nemsokára az új tanév. Te várod már?- kérdezte Jessyca.

  - Igen nagyon. Hiányoznak már a Tekergők. Tök jó, hogy Petunia táborba van…legalább nem őrit meg minket.

  - Aha, hál’ isten. Na és mond csak, melyikük hiányzik a legjobban?- kérdezte komisz mosollyal Jessyca.

  - Nem mondom meeeg!- mondta csúfolódva Lily! Na jó... de nem most… inkább majd este...

   Hamar eljött az este. A két lány a szobájukban beszélgetett az ágyukon hasalva.

  - Na akkor mond meg, légyszi!- kérte Jessy világító kék szemeit Lilyre meresztve.

  - Mit is?

  - Jaj ne csináld! Tudod jól miről beszélek!

  - Jól van na. Hát jó. Remus.

  - Igen? Huuu!- mondta Jessy.

  - És szereted?

  - Nem tudom… inkább csak tetszik.

  - Azt hittem neked James tetszik.

  - Dehogy!!!! Én a Potterrel nem foglalkozok.- mondta Lily megjátszott unalommal.

  - Na találd ki, hogy nekem melyikük tetszik!

  - Hu ez aztán nehéz! Csak nem S- el kezdődik a neve, és Iriusra végződik?

Jessy olyannyira elpirult, hogy a kispárna alá kellett rejtenie arcát, hogy Lily ne lássa, de késő volt, mert észrevette.

  - Á szóval ő! De szerintem neked nem CSAK tetszik! Így van?

A lány bólintott.

  - De honnan tudod?- kérdezte kisvártatva Jessy.

  - Hogy honnan? Hiszen rátok van írva… meg ami tavaly volt…

  - Mi volt tavaly?- kapta fel a fejét Jessy.

  - Tudod… amikor év végén elloptuk Flitwick szobájából a mugli- pálinkát. Én, Remus meg Peter nem sokat ittunk belőle, de te meg Sirius benyakaltátok az egészet.

  - Jaj emlékszem! De azóta se mondtátok el, mit csináltunk Siriussal azon az estén! Csak röhögtetek amikor megkérdeztük! Olyan részegek voltunk, hogy semmire nem emlékeztünk abból az estéből! Légyszi mond el mi volt akkor! Már itt az ideje!

  - Jó-jó… semmi érdekeset nem csináltatok Siriussal, csak az ölébe ültél, meg puszilgattátok, ölelgettétek egymást. És olyanok voltatok mind akik járnak. Ott röhögtünk rajtatok másnap amikor kérdeztétek, hogy mi volt az este.- mesélte Lily, és nekiállt nevetni.

  - Juj de égő! –mondta Jessy. – Ha legalább emlékeznék rá… jaj nagyon vicces ám! Hagyd már abba! –azzal egy kispárnával fejbe dobta unokatestvérét.

  - Jó, abba hagyom.- mondta de látszott rajta, hogy még mindig a röhögőgörcs kerülgeti.- Mit szólnál ha beszélnék apáékkal… és… és… a hátralévő egy hétre elhívnánk ide őket. Na mit szólsz?

  - Király ötlet! –válaszolta felcsillanó szemmel Jessy.

 Másnap reggel megbeszélték a dolgot a szülőkkel, akik habozva ugyan, de beleegyeztek.