Borús éjszaka közeledett. Az Overteak utca házai mind kihaltnak tűntek. Sehol egy mozgó lélek. Mindenki bezárkózott az otthonába, és az ablakból figyelte a szomszédokat. Aztán a 13.-as szám alatti házból egy nő, egy férfi, egy ötéves, és egy hétéves kislány baktatott ki, egyenesen a kocsijukhoz felé igyekeztek.

       - Apa! Hova megyünk? –kérdezte a kisebb gyermek, csillogó zöld szemével édesapjára nézett.

      -  Majd meglátod, angyalom! – szólt az apa, majd beindította a motort. Körülbelül egy órán keresztül utaztak, végül a férfi egy elég feltűnő, fehér ház előtt fékezett le. Kiszálltak a járműből, becsöngettek a házba. Egy bejárónő nyitott ajtót.

     -  Mr. és Mrs. Evans. Csakhogy ideértek.

     - Hol van Jessyca? – kérdezte Mrs. Evans.

     -  Fent a szobájában. Fáradjanak beljebb. – azzal betessékelte a családot az ajtón. A két fiatal lent maradt a nappaliban, a házaspár pedig a cselédet követte fel az emeletre. Nem sokkal később a szülők benyitottak egy kedves kis gyerekszobába. A szobában egy szintén öt év körüli lány feküdt az ágyon és sírdogált.

     -  Jessyca! –kiáltott Mrs. Evans, odafutott a gyermekhez, és átölelte. –Tudom, hogy nehéz…de ne aggódj majd idővel minden rendbe jön.

    -  Evans néni! Anya és apa meghaltak autóbalesetben! Soha többet nem jönnek vissza! Semmi nem fog rendeződni! –Jessyca egyre keservesebben sírt.

    -   Dehogynem. Most én és Evans bácsi eljöttünk érted, hogy magunkhoz vegyünk.

A kisgyerek szeme felcsillant.

                  ***      

 - Gondolom elég nyilvánvaló, hogy feleségem húgának, és annak férjének tragikus halála után mi fogadjuk örökre Jessycát. Ezért kérem, hogy pakolja össze Jessyca holmiját. –szólt Mr. Evans a bejárónőnek.

-         Kész vagyok uram! –mondta félénken fél óra elteltével a cselédasszony.

-         Köszönöm. Drágám, Jessyca! Petunia! Lily! Gyertek, indulunk! -kiáltott fel az emeletre Mr. Evans, nem sokkal később újra a kocsiban ültek.

     Másnap reggel a házaspárnak első dolga volt, hogy elment az ügyvédhez, és két nap múlva már sajátjuknak mondhatták Jessycát. Nagyon gyorsan telt az idő, Jessyca emlékezett ugyan az igazi szüleire, de annyira megszerette Mr. és Mrs. Evanst, hogy apának ás anyának szólította őket. Cseperedni kezdett a három leány. Lily és Jessyca nagyon jóba voltak, viszont az idősebb Petuniát ki nem állhatták. Az irigykedett rájuk, beleavatkozott mindenbe ami nem tartozott rá. Kamaszodni kezdek a fiatalok és egész szép lányokká érettek.

  Jessyca és Lily születésnapja mindössze négy nappal tér el, ezért mindig egybe tartották a két alkalmat. Immár tizenegyedszerre jött el ez a nagyszerű esemény. Petunia természetesen görcsösen méregette a kapott ajándékokat. Épp a születésnapi tortát vágták fel amikor váratlanul egy hatalmas fülesbagoly repült be az ablakon, szájában két borítékkal. Az idősebbik leány felsikoltott az ijedségtől. A madár egyenesen a tortába zuhant. A két ünnepelt fogta a hasát a röhögéstől.

- Szeleburdi egy jószág.- szólt mosolyogva az anya és lábánál fogva húzta ki a tortából a maradat. Levette a lábára kötözött két levelet, majd miután a bagoly megkönnyebbült a súlytól kiröppent a szabadba. A nő először némán elolvasta aztán…:

-         Te jó ég!- mondta az asszony és a döbbenet hatására nem bírt meg állni a lábán, leült egy közeli székre.- Hát ti is…-szólt, azzal a két kisebbik lányra nézett.

-         Mi az anya?- kérdezte érdeklődve Lily.

-         Mutasd csak!- mondta Mr. Evans és kivette kedvese kezéből a leveleket, majd hangosan olvasni kezdte.- Khm! Örömmel értesítjük Lily Evans-t hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.- kinyitotta a másik levetet is, abban ugyanez a szöveg állt, csak nem Lily nevével hanem Jessycáéval.- Drágám, a hugod… ő boszorkány volt, igaz?

-         Igen!- csillant fel Mrs. Evans szeme.- Lányok! Boszorkányok vagytok!

Petunia nem tudott ehhez mit hozzáfűzni, de azt kívánta bárcsak jönne még egy bagoly...ami az ő levelét hozza...de nem jött…

                  ***

  A két lány, Lily és Jessyca, nagyon örültek a hírnek, akárcsak a szüleik. Elmentek az Abszol útra is körülnézni, de az idősebbik lány azt mondta nem kíváncsi arra világra, így hát ő otthon maradt. Gyorsan telt az idő, már azon kapták magukat a lányok, hogy mindjárt itt a Szeptember 1-je, és mehetnek Roxfortba! El is jött az a perc. Első évük nagyon érdekesen telt, megismerték a világot ahová tartoznak. Mindketten a Griffendél házba kerültek. A második év még jobb volt, a végén már haza se akartak menni, és egyre több barátot szereztek. Többek között négy fiúval kerültek igazán jó kapcsolatba: James Potterrel, Sirius Blackkel, Remus Lupinnal és Peter Pettygrew-val. Ők hatan a lehető összes hülyéskedést ki akarták próbálni, erről volt híres a négy fiú.