Reggel Fiona kárörvendően szólt hozzám:

-Ó de sajnállak!!!De hát ilyen az élet…-azzal kiment a kórteremból.Megláttam Fiona asztalán azt a füzetet,amibe tegnap reggel írt valamit…Fiona még mindig nem jött vissza,így hát fogtam és beleolvastam.

„…Kihallgattam amint Hermionével beszélt egy tükörről..az az én tükröm volt,amit még 1éve kobzott el tőlem Frics…Penny amint meglátja a tükörbe hogy én Danyvel beszélgetek,oda fog rohanni és kihallgat.Addig én az igazi egyességet beszélem meg Danyvel:Ha nem egyezik bele a hamis levélbe és egyességbe,akkor Penny meg fog halni,mert rászórom éjjel a halálos átkot….”

-Micsoda egy gonosz lány!!!-nagyon bedühöttem.Olyannyira hogy mérgemben megfogtam a mellette lévő széket és jópár métert repült az ablak felé.

Megfordítottam a tükröt,ami az ágyon hevert.Most vettem észre egy monogramot rajta:F.E.

-Nem lehet igaz…ez…ez tényleg Fiona tükre…elkobozták tőle…ez volt a második dobásod nálam Fiona.Először az általa küldött levél Danynek most meg ez…megbosszulom…de hogyan…-hangosan gondolkodtam,úgy döntöttem hogy a füzetet visszarakom az asztalra,és úgy teszek mintha sírnék,és nem tudnék semmiről…közbe pedig kitalálok valami olyat,amitől Fionának örökre elmegy a kedve,hogy engem szivasson.

Délután elmondtam mindent Hermionééknak.Ők is nagyon idegessek lettek,és felajánlották,hogy segítenek megszivatni Fionát.

-Na és…találtatok már valamit Nicolas Flamelről?

-Még nem…de egy időre felfüggesszük a keresést,mert sok a tanulnivaló…majd talán 1-2 hónap múlva újra belefogunk.-felelte Hermone.

-Oké majd segítek.Hiszen ti is mindig mellettem álltok és segítetek nekem.

Amint ott beszélgettünk Fiona belépett a kórterembe.

-Penny neked még maradnod kell holnap estig…én viszont már mehetek.Ja és Penny ne sírj.-mondta  gúnyos mosollyal,összepakolt,és elment.

-Hála Istennek.Legalább mostantól nyugodtam tudok veletek beszélgetni….mondtam az ajtót nézve.

-Na és tudod már hogy mi lesz a terved Fiona ellen?Gondolkodtál már rajta?

-Persze hogy gondolkodtam.De szükségem lesz a segítségetekre.Légyszi érdeklődjetek a mardekáros lányoktól,hogy kibe szerelmes  Fiona,és ki fontos számára.Ott bántom majd meg ahol a legjobban fáj neki…

-Rendben,számíthatsz ránk.-mondta Harry.

-Nagyon köszönöm.

-Ugyan nincs mit-vont vállat Ron.-amúgy elhalasztották a roxmortsi kimenőt...jövőhétre tették át.

-Nagy kár..na mind1,legalább akkora kingednek már innen.

-Na mennünk kell,mert megígértük Flitwicknek hogy segítünk neki rendet rakni a szobájába.Persze pontért.-mondta Harry.-Szia Penny!

-Sziasztok!

Én egész délután az eszemet járattam.De a terv részeit ami eddig meg volt nem árulom el.Majd egybe az egészet.Dany nem jött a gyengélkedő közelébe se,mert úgy tudta,hogy én haragszok rá,mert még mindig Patit szereti.Meglátogatott ma Marie is a szobatársam.Nagyon aranyos volt,hozott nekem töklevelet,ami nagyon finom volt.

A tükör folyton a kezmbe volt,mert az volt az érzésem,hogy Fiona vissza akarja majd szerezni…este azonban a tükröt leraktam az asztalomra.Igazam volt…már majdnem aludtam amikor hallottam hogy valaki bejön az ajtón.Fiona volt az,felismertm az ablakon bevilágító hold fényében.Odajött hozzám,és a tükör felé nyúlt…elkaptam a kezét.

-Tünj innen.-ennyit mondtam csupán,és a lány mérgesen becsapva magamögött az ajtót kiment.Körülbelül 10perc múlva újra jött valaki…de nem Fiona… az a valaki pedig a pálcáját rám szegeszte.Szerencsére fent voltam még akkor,így hát kivertem a kezéből.A sötétben nem ismertem fel az alakját,mert a hold éppen egy felhő mögé bújt,így nem világította meg a termet.Az illető a pálcája után kapott,majd kirohant a kórteremből,mielőtt én felkapcsoltam volna a lámpát…

.